Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - PÓR ANTAL: A cziszterczi apátságok története. (Irta Békeffy Remig ism.) 663

TÖRTÉNETI ITtODALOM. 673 A czisztercziták nem voltak a készhez ülő herék ; nemcsak askéták, de földmívesek és iparosok is voltak. Saját kezökkel mívelték földjeiket, gondozták barmaikat, készítették szükséges czikkeiket. Völgy, a termékeny síkság a tanyájok ; de oly birtokra, melyet rabszolgák vagy béresek mívelnek, nincs szükségük. A munkában valamennyien résztvesznek ugyan, de a főteendő mégis a megtérteknek, a conversusoknak, a szerzetes rend egyik alosztályának jutott. Szerző alaposan tárgyalja ezek helyzetét a rendi tagozatban, valamint az úgynevezett familiariusokét, kik a szerzeten kivül állottak és csak átalánosságban fűződtek valamely kolostorhoz. Kár, hogy az oblatusokról és donatiisol<vó\ csak röviden egyik jegyzetben emlékezik meg. Valószínű, hogy adatai, a nagy szorgalommal áttanúlt rendi statutumok, nem szolgálnak több felvilágosítással. A czisztercziek élete a lemondás gyakorlása volt. Visszavonulva a világtól, az Ur dicsérete és folytonos munka közt tölték napjaikat. Nyáron a mezőn dolgoztak, télen azonban megnyílt a könyvtár (armarium) ajtaja, melynek tartalmát ők magok gazdagították. Minden kolostorban volt a könyvtár mellett íróterem, a stuba scriptoria az irók és másolók részére, kikről jól mondja a nagy Ipolyi : »Voltak századok, melyekből egy sor történetet, de talán egy okmányt, egy levelet sem volnánk képesek néhol felmutatni, ha czellájában a barát, vagy helyesebben mondva : a kolostor stuba scrip toriájában a leiró szerzetes, a középkor ezen egyetlen múzsája nem másolja vala le a mult történeteit vagy könyveit, és föl nem jegyezgeti vala a kor eseményeit a kolostor azon krónikáiba, melyek azóta a világ krónikáivá lőnek ! S ez gyakran az egyetlen világsugár, mely ama kor setétjét földerítve, tör elő följegyzéseikből, melyeknek pislogó mécsesénél gyújtja meg szövétnekét a felvilágosodott újkor fia akkor is, midőn eme jámbor szerzeteseknek, kiktől világát nyerte, sötétségöket szemökre hányja.« (Ipolyi, Kisebb munkái III., 448. Adalékok a magyar domonkosok történetéhez.) Sajnos, hogy hazai cziszterczita apátságaink könyvtáraiból eddig nem mutathatunk föl reánk maradt codexeket ! A török veszedelmen kivül, ennek első sorban az az oka, hogy a magyar czisztercziták életében másfélszáz évig, a mohácsi vésztől a XVII. század közepéig megszakadt a folytonosság. Mert a magyar czisztercziták tudományosságának, mely nem ritkán a párisi nagyhírű kollégiumból merített, már a XIII. század elején jó híre volt. (Theiner, Monum. Hung. I., 27.) Valószinű, hogy ők tanítottak a veszprémi, első magyar egyetemen is. melyet a párisi mintájára szerveztek. A rendi közszellem ébren tartására működő tényezőket ismerteti aztán a szerző : cistercium évenkint tartatni szokott