Századok – 1891

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY. Csongrád vármegye főispánjai I. közl. 629

634 zsilinszky j11liály. nolc mellett létezett még egy külön hatóság is, mely a nemzet szabad tagjainak a nemesek - vármegyéjét képezte. Emlékeink ezt is comitatusnak, ispánját pedig comesnek nevezik.*) A viszonyok fejlődéséből természet szerint közetkezett, hogy ez a kétféle ispánság lassankint megszűnt, a mennyiben a királynak is érdekében állott, hogy honvédelmi, gazdasági és igazgatási ügyeit a nemesek főbb embereire bizza, viszont a nemesség érdeke is követelte, hogy a király bizalmas embere által vezéreltessék. Ekként a királyi vármegye a nemességnek is kormányzó hatóságiivá, azaz egységes vármegyévé lön. 2

) Az ősi várintézmény és vele együtt az ősi vármegyék hű képét nem könnyű lerajzolni. Történetíróink 3

) e tekintetben nem elég határozottak, nem lévén elég pozitív adatuk hozzá. , Mindazáltal bizonyos, hogy a várintézmény már az Árpádok korszakában határozottan katonai coloniák és provinciák szervezetévé lőn. Minden vármegyében, ügy királyi, mint a nemzetségi birtokokon egy-egy székvár volt, mely a hadi erőnek központját képezte. A vármegye kormányának élén a várispán, vagyis a főispán (Comes Castri) állott, a ki hivatala után fizetésűi a váradó, várjavadalmak s a megyei vámok egy harmadrészét nyerte.4) Üvölt a megyei katonaságnak bírája és háborű esetén vezére. 0 szedte be az adót, ő fogta el a gonosztevőket. Mellette s illetve az ő felügyelete alatt a várban a várnagy, a mezőn a hadnagy vezérelt. Ezek alatt állottak a századosok és tizedesek. A hadi szolgálatot a várnép végezte, mely zsold helyett annyi bérföldet kapott, amennyiből elélhetett. A közigazgatás orgánumai a gyűlések voltak, melyeken leginkább az erőszakos földfoglalók, orvok, tolvajok és gonosztevők felett ítéltek. A megyei gyűlésekről már Kálmán király rendeletében is van szó ; de ezek inkább egyházi színezetűek voltak. »Mivel népünk — mondja a király — gyakran az úttól és szükségtől terhelve minden dolgával a királyi udvarba nem jöhet, ') Comités parochiales seu castrorum. — Comes alicujus castri seu parocliialis. Lásd Fauler Gy., »Megye, várispánság?« Századok 1882. 211.1 — Pesty Fr., »Az eltűnt régi vármegyékről« írt jeles munkájában alaposan fejtegeti a Oomitatus, parochin, provincia szavaknak régi kiilömböiő használatát. 8) Pauler Gy., Szt. Xstv. és alkotni. 113. 1. A kétféle, t. i. katonai és polgári megye viszonyáról 1. ugyancsak Paulernek jeles czikkét : »Megye, várispánság?« 202. 1. V.o. 635 — 642. 1., továbbá Éalássy F., Viszhangját Századok, 1873. évf. 92. 1. 8) Legtöbbet írtak erről : régebben Kollár Ádám és Bartal ; újabban Botka Tivadar, Pauler Gyula, Ipolyi Arnold, Hajnik Imre és Balássy Ferencz. *) Kálmán kir. I. rend. 25. fej. — és 76. f.