Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - PÓR ANTAL: Péteri Takács János. (Írta Takács Sándor ism.) 54

54 TÖRTÉNETI IRODALOM. 54 hetvenkét forintjával számítva márkáját. ') — Egyébiránt a kútfőben, melyet szerző idéz, sincs nyoma másnak, mint ezüst márkának. Tehát merő elnézés a dolog, mitől — sajnos —- csak úgy nem menekülhet a még oly gondos történetíró sem, mint a pókatojás nem a szeplőtől, mondaná a nagy Pray György, kinek nagy botlását műve 100. lapján szerző szerencsésen czáfolta meg. A török időktől kezdve, midőn a kútfők bővebben csörgedeznek, Némethy előadása is folyékonyabb, mélyebb mederű, az újság ingerével bír, vonzó, mondhatnám: érdekfeszítő. Ez,voltaképen otthonos tere ; ismer itt minden cserjét, bokrot. Evekre terjedő kutatásai az országos, akadémiai, muzeumi, fővárosi, esztergomi, nagy-szombati, kassai, egri, győri, pozsonyi, szepesi, jászói sat. sat. levél- és könyvtárakban sok új adattal jutalmazták fáradságát, melyekkel műve második kötetét is megtöltendi. Mert a második kötethez is együtt van már anyaga, sőt az illustratiók is készek már hozzá. A II. kötet négy nagy szakaszban adja majd elő a pesti főtemplom történetét 1752-től, vagyis azon időtől fogva, hogy az a kegyes-rendiek gondozása alá került napjainkig, részletesen tárgyalván II. József császárnak az egyház és nemzet iránt ellenséges terveinek, az egyházi és nemzeti reactiónak behatását a pesti katli. hitközségre. Óhajtjuk, hogy szerző hozzá lásson becses anyaga földolgozásához és közrebocsájtásához. PÓR ANTAL. Péteri Takáts József. Irta Takáts Sándor. Budapest, 1890. 166. lap ára 1 frt 50 kr. Boldogúlt Ipolyi Arnold püspök úgy számon tartotta iljú, feltörekvő irodalmi erőinket, mintha mind édes testvérei volnának. »Irigylem azok sorsát — mondogatá - - kik ötven év múlva élnek, és látják a haladást, melyet nemzetünk, irodalmunk teend. .. « »Oh, ha fölkelhetnék síromból minden negyedszázadban csak egyszer körültekinteni, mennyire haladtunk!« »Ugy hiszem, túlvilági boldogságomat is képes lenne megédesíteni hazánk előhaladása.« »Na, tevé hozzá enyelegve, ha utánam jő, hozzon jó híreket. De addig csak dolgozzék, mentül többet dolgozzék !« Noha lehetett idő, midőn hatvannégy forintjával számították az arany márkát (Korachick, Cod. Tavern. 15); ha ugyan LXI1I1 helyett az eredetiben nem állott LXXU.