Századok – 1891

Értekezések - DR. KVACSALA JÁNOS: Bisterfeld János Henrik - II. és befej. közl. 543

576 dil. kvacsala jános. oly tájékozottságról tanúskodnak, mely tiszteletet parancsol. Ha nem is tekintjük oly fontosaknak a logikai schémákat az oktatásnál mint ő, nem tagadhatjuk az azokkal való ügyes bánáshasznosságát. Paedagogikája fő elvét, a tárgyak egymásra vonatkoztatását pedig nem ajánlhatjuk eléggé az újkor nevelőinek figyelmébe. Egységesnek kellene a szellemnek lenni, melyben a növendéket vezetjük : mi máskép lehetséges az, mint ha a tárgyakat magokat úgy alakítjuk át, hogy a mit nyujtunk, egymással összhangban legyen. Bisterfeldék úgy nyújtották s evvel iskolájok bizonyára mintáúl szolgálhat az ujabbaknak. Theologiai vitaművét a protestánsok nagyra becsülték. Nem egyéb az, mint a keresztyén hittannak a fent vázolt metaphysikával való frigye, ezért mi itt hosszasabban nem is foglalkozunk vele. De tartozunk megemlíteni két körülményt : a chiliasmust, s az írás tiszteletét. Az előbbire nézve utalunk Alstedtről szóló értekezésünkre; itt csak megemlítjük, hogy ezen, másoknál oly practicussá átváltozott irány nála merőben elméleti maradt,, s a ker. hit méltóságát legkevésbbé sem zavarta. Az íráshoz valóragaszkodásra azért mutatunk reá, mivel ez a másik evang. felekezet iránti tiirelmességet s a scholastikának, mely a hitvallásokon rágódott, túlhaladását foglalja magában. Szóljunk valamit Bisterfeld nemes felfogásáról a két prot. felekezet viszonyát illetőleg ? hogy kiemeljük, hogy a türelmetlen, betűben elvesző iránynak magasan felette állott, ha az íráshoz s hitvallásához ragaszkodott is ? Bisterfeld mint theologus nem scholastikus s nem pietista; íráshű érzelemmel telt lélek, ki azért nem hagyott mélyebb *) nyomokat a tudomány történetében is, mivel a szószoros értelmében nem ért rá. Azt hisszük, bármily hiányos is e vázlat, s bármily gyarlóis a szerző tolla — az elbeszélt tények magasztalva hirdetik a jövevénynek hazafiasságát, a szolgának hűségét, a tanférfiú odaadó fáradhatlanságát, egyházának őrét s védőjét. Szabadjon csak az elsőt még röviden kiemelnem. — Nem tehető fel, hogy Bisterfeld, különösen eleinte, nem érzett volna honvágyat. A háború azonban jövetele után még 18 évig dúlt, s ha addig nem találta tanácsosnak távozni, az érthető. De hogy a hadizaj elmúltával is hű szolgája maradt urának, okos tanácsadója, s ifjúsága nevelője, bizonyítja, hogy új lakóhelyén új hazára talált. Bizonyára ") E mellett természetesen azt is kell ismételnünk, hogy lelkének főiránya mégis a bölcselet felé vivő volt.