Századok – 1891

Értekezések - FEST ALADÁR: Az uszkokok és velenczések Fiume történetében - II. közl. 523

540 az xjszkokok és velenczések Tudjuk, hogy a Rabatta intézkedései által előidézett javulás nem volt maradandó. A biztos tragikus halála után kinevezett új zengi kapitány, a trieszti Francol Dániel, ujolag szabad kezet engedett az uszkokoknak. Jellemző e tekintetben, hogy a meggyilkolt biztos halálának közvetlen okozóját, Haiduh Juricát, minden módon kitüntette : meghítta asztalához s nyilvános helyeken vele együtt sétált. ') 1605-ben az uszkokok ismét teljes számban együtt voltak régi rabló fészkükben. Jól tudhatták a kalózok, mily kedvező fogadtatásban és istápolásban részesült volt kérlelhetetlen üldözőjük Fiúméban. Boszut lihegve hangosan azzal fenyegetőztek, hogy a gyűlölt várost elpusztítják a föld színéről, polgárait leöldösik, nejeiket és leányaikat pedig örök gyalázatnak dobják oda. 2

) Képzelhető a hatás, melyet e fenyegetések híre Fiúméban okozott. A város újra ostromállapotba jutott, s a végsőig elkeseredett s Rabatta büntetlen meggyilkolása által vérszemet kapott kalózok részéről mindenre el lehetett készülve. A tanács rögtön meg is teszi a szükséges intézkedéseket, sűrűen osztogatva védelmi rendeleteit : »A kapukat rögtön be kell zárni, mihelyt az uszkokok közelednek : négynél vagy hatnál többet egyszerre semmi szín alatt sem szabad beereszteni. — Mihelyt a San Yito harangja megkondúl, e vészjelre minden polgár fegyvert ragadjon s fejvesztés terhe alatt siessen őrhelyére az előre kijelölt bástyatoronyba, hazájának, magának és övéinek védelmére. — A tornyokban állandó legyen az őrszolgálat, hogy az uszkokok éjnek idején se lephessék meg a várost. — A veszélyről értesítendők a főherczeg, a horvát végvidék főparancsnoka, a zengi kapitány s az uszkokok vajdái.« 8) A fiumeiek jogos felháborodásukban most már nem állapodtak meg e pusztán védelmi intézkedéseknél. Nem akarván tovább tűrni a tengeri rablást — legalább a szomszéd vizek') Minuci, i. m. 57 és 59 1. ') »velle scilicet uuo die ingredi, virgines et uxores civium violare et homines occidere et Civitatem depopulari« ... — Prot. Cap. I, 245 1. 3) U. o. (1605. szept. 24.) »omnes adveniente occasione, et ad pulsum campanae S

1' Viti currant ad arma et unusquisque vadat (sic) ad loca disposita ad Turrem suam, sub poena capitis pro tuenda Patria et salute propria uxorum atque ftliarum« stb.