Századok – 1891

Értekezések - DR. KVACSALA JÁNOS: Bisterfeld János Henrik - I. közl. 447

bisterfeld jános henrik élete. 455 De az Alstedthez való csatlakozás nem volt feltétlen. Hívő lelke osztozott ugyan Alstedt ragaszkodásában a hitvalláshoz, • szentíráshoz ; s a sanyaruságok látása, de meg az Írásban való elmerűlése is a chiliasmusban is megerősítették. De az angol benyomások, sőt általában az új mozgalmakkal való ismeretség, meg különben szelleme iránya és ereje nem engedték, hogy tanítójának rabja maradjon. Alstedt a maga két meggyökerezett elve: a szentírás és Aristoteles tekintélyének elve mellett, az új esz,mékkel mitsem gondolt. Lullus »Ars Magna«-ja eltöltötte, hogy Baco műveit ne lássa. Kitűnően ismerte a philosophiát és theologiát, azért keveset gondolkodott maga a tudományok kérdései felett. Annyiszor kellett az egyes műveket kiadnia, s annyiféle művet irnia, hogy az alkotást elfelejtette s gyakran, igen gyakran másolóvá, Thomasius szerint plagizálóvá lett. Ettől Bisterfeld óvta magát. Termékenysége is, a mennyiségét tekintve, nem állja ki a verseny Alstedtével, de gondolatköre tágabb, többoldalú. Kevesebbet írt, mint Alstedt, de többet elmélkedett és szebben, szellemesebben dolgozott mesterénél. Felmerül még házasságának kérdése. Hogy első neje Alstedt leánya volt, azt tudjuk ; de mikor vette el, azt nem. Ha Heidegger fönt idézett szavait úgy kell értenünk,hogy aDiatribénálBisterfeld már mint Alstedt veje segédkezett, akkor még Herbornban vette el ; azonban erről semmi egyéb nyomot nem találtam, mint Bod szavait, melyek szerint visszatérvén Némethonba (tanúlmány.útjairól), a nagy Alstedt veje lett. 2) II. Gyulafehérvár, mint tudjuk, Erdély közművelődésének már régi időktől fogva központja volt, mint püspöki székhely, helyéül szolgált az ifjúság kiképzésének, és pedig mint Szathmáry művében 8

) olvassuk, különféle felekezetű és szellemű nevelésnek. János Zsigmondnak volt már terve ez iskolát akadémiává emelni, de közbeesett halála megakadályozta benne. (Bod. í. li. 446 1.) Bethlen felismerte a gondolat fontosságát s az iskola élére jeles iférfiakat tett, köztük Geleji Katona Istvánt (1618-ban) s ennek meghívására az iskola ünnepélyein egész kíséretével megjelent. (U. o.) Az 1622. év május havában az országgyűlés elhatározta, hogy Kolozsvárt, vagy Gyula-Fehérvárt felsőbb iskola állítandó fel. A fejedelem előbb hazai tanítókat hívott meg, majd később ') De plagio Litterario p. 155. ') P. Bod: Hist. Hung. Eccles. Tom. II. Lib. III. p. 445. a) P. Szathmáry Károly : A Gyulafehérvár-Nagyenyedi-Fötanoda története. Nagy-Enyed 1868. T —9 lap sz.