Századok – 1891

Értekezések - FEST ALADÁR: Az uszkokok és velenczések Fiume történetében - I. közl. 435

444 az uszkokok és velenczések ről jött kalóz népet a határon átszállíttatta, mi meglévén, hozzá fogott az uszkokok kitelepítéséhez. Kétszáz uszkokot családjaikkal együtt Ottocsaczha, Brinjéhe s egyéb belföldi erősségekbe költöztetett át; ') hogy visszatérésre ne is gondolhassanak, laká házaikat (mintegy 400-at) leromboltatta. A leggyanusabbakból csapatot szervezett, melyet aztán Kanizsa alá küldött az ostromló keresztény sereg szaporítására. E csapat tényleg meg is indult,, de Károlyvárosból visszafordult, s a világos parancs daczára, visszatért Zengbe. Rabatta, ki időközben német zsoldosait elbocsátotta volt, így válságos helyzetbe jutott. Mindazáltal vitézül kitartott, s a lázadó csapat fejét megfenyíteni készült ; a többiek azonban a kastélyba törtek s a hőslelkű biztost felkonczolták. Szívét — jellemző ethnographicus vonás ! — kitépték és felfalták, holttestét pedig másnap kiterítették a templomban, hol az asszonyok állítólag mohón nyaldosták a sebeiből folyó vért. 2) Mindazáltal a legyilkolt biztos erélyes lépései annyira megfélemlítették ama vad népet, hogy még halála után is csak nagy nehezen nyerte vissza elébbi vakmerőségét. Három évvel utóbb azonban a kitelepített uszkokok csaknem mindnyájan viszszaszállinkóztak ősi fészkükbe ; s ekkor — 1605-től kezdve — újra visszatértek elébbi életmódjukhoz. 3) Yelencze erre az osztrák kikötők újbóli elzárásával válaszolt ; — mire a gráczi kormány ismét párosával kezdé biztosait Zengbe küldözgetni, de tartós eredmény nélkül. 1612-ben a két fél már annyira el volt keseredve, hogy a kölcsönös megtorlások mindinkább nyílt háború arányait kezdék ölteni. Az uszkokok, nem érve be a velenczei hajók üldözésével, a köztársaság szárazföldi birtokaira is rátámadtak. így egy ízben titkon belopóztak Polába zsákmányszerzés végett (1607) ; Veglia szigetére támadva,, onnan óriási prédát — százötven lovat, hatszáz szarvasmarhát,. ') L. Rabattának (1601. febr. 14 és 20-áról kelt) jelentéseit. Délszláv akad. monumental XV, 283—292 11. 2) Minuci, 38—58 11. — De Franceschi, 305 1. — Dimitz, Geschichte Kvains, II, 385 1. — Raíki névtelenje, Starine IX, 204 és 215 1. — Utóbbi elítéli Rabatta túlszigorú eljárását. V. ö. a zengi uszkokoknak és polgároknak Ferdinánd főherczeghez benyújtott memorandumát a megölt Rabatta viselt dolgairól s szerintünk embertelen és igazságtalan eljárásáról. Délszláv akad. mon. XV, 300 1. 3) Bővebben ez értekezés 3-ik szakaszában.