Századok – 1891

Tárcza; Necrológok - Gregorovius Ferdinánd † L. B.-től 418

418 TÁRCZA. GREGOROVIUS FERDINÁND. (Szül. 1821. jan. 19. — + 1891. május 2.) Ha nem is tartozott azon szellemi lierosok köze, kik felfogásuk merészségével, Ítéletük erejével és előadásuk művészetével nemzedékekre, egész évszázadokra gyakorolnak hatást ; ha tehetségében nem is volt meg az a duzzadó őserő, mely meg is birkózik azzal a korszakkal, melyet felölel : bizonyos, hogy a legelőkelőbb cs legdistingváltabb történetírók egyikét vesztette el benne a művelt világ. Gregorovius Ferdinánd, ki mindig csak a legműveltebbek tetszését akarta kinyerni, mint a német és az olasz nemzetnek jelenleg legnépszerűbb historikusa szált sírba. A világtörténelmet mozgató hatalmi kérdések iránt, melyek, a belső rokonság erejénél fogva, mindig legjobban fogják érdekelni a küzdő, emberek tömegét, bizonyos közönynyel viseltetett. Curiositását első sorban a cultur-tényezők ragadták magukhoz, a dolgoknak művészi oldala. Mert egyénisége is, ha nem tévedünk, a renaissance nagy humanistáihoz volt hasonló, kik mint valami szennyes érintkezést, úgy kerülték az érdekek brutális harczát, s kik philosophushoz és művészhez illő quictisinussal, szemlélődésben, nyugalmas alkotásban töltik napjaikat, s még a nagy kataklysinák idején is csupán a szellem üde virágainak élnek, s a földi lét összes gyönyörei közül egy tökéletes formájú sonett dallamosságának adják az elsőséget. Midőn a krétai felkelés idején egész Görögország lázong és mindenünnen a fegyverek zöreje hallszik, Gregoroviusnak az athéni Akropolison van helye ; ott Nike Apteros templomának márvány romjaira ül s csak a messze távolt látva, a klasszikus kor emlékein elmereng ; ritka eruditióval táplált költői phantasiájában ott megeleveuűlnek a képek ; a hellen szellemek chorusa veszi őt körül, s mint Odysseus Homerosnak XI. énekében, ő is bánatos kérdéseket intéz a túlvilág árnyaihoz. Ilyenkor fogamzik meg benne az eszme, hogy megírja Athenaisnak, a görög philosophais leányának, a költó'nőnek és későbbi Eudokia császárnőnek történetét ; ilyenkor csapong át túlfinom s újat kereső képzeltne a határos vidékekre is, a kultura ama bájos alkotására, melybeu az ázsiai és a görög szellem ölelkezik s melyet byzantinismusnak nevezünk ; ilyenkor érlelődik meg benne az a merészebb elhatározás is, hogy megconstruálja Athenae város középkori történetét. Midőn az 50-es évek elején olasz földre kerül és éveken át keresztülkasul bejárja a »Diis sacra Italia«-t, a természet örök szépségein kivül itt is csak az érdekli, a mi a régi korból fennmaradt ; költői szemének sajátos optikája következtében az alakok, melyek körülveszik, árnyékok csupán és a ködös mult árnyai népesítik a világot, melyben valóban él ;