Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - V. J.: Győr színészete. (Irta Koltay Virgil ism.) 409

410 történeti irodalom. 410 sának egész keretét. A rendelkezésére álló csekély eszközzel alig oldhatta volna meg sokkal joliban feladatát Koltai még akkor is, lia izmosabb tehetséggel fog is hozzá s ha nem siet is a közzététellel. Azért méltánytalanság lenne e műről absolut szempontból mondani Ítéletet s még nagyobb méltánytalanság lenne el nem ismernünk az író valódi buzgóságát, a ki minden anyagi haszon reménye nélkül írta s adta ki művét két kötetben. Ha végig olvassuk Koltainak e szóban forgó munkáját : arra a tanúságra jutunk, hogy Győr városa kicsiben ugyanazon nehézségeket, akadályokat mutatja a magyar színészet megerősödése, kifejlődése történetében, mint a milyenek az ország fővárosának magyar színészetét gátolták. A német színészet már a mult században meggyökerezett, de a magyar színjátszóknak mult századi megfeszített s valóban nemes küzdelme nem is érintette Győrt. Csak 1812-ben van nyoma, hogy a német színészek s a városi tanács kegyelméből magyar színjátszók is próbát tettek Győrött, de oly kevés eredménynyel, hogy valamire való társulatok csak évek múlva merték megint fölkeresni a folytonosan tatarozott, csinosítgatott színházat, melyre a város annyit költött, a mennyiből egy sokkal díszesebb palotát is emelhetett volna. 1812-től egészen 1885-ig folytonos súrlódásban és küzdésben látjuk egymással a magyar és német színjátszókat ; hol egyiknek, hol másiknak szolgál a szerencse, de olyképen, hogy körülbelül a negyvenes évekig mindig a német színészek örvendenek pártolásnak, a mely 1849-től fogva egész a hatvanas évek elejéig újra ismétlődik. A magyar színészet sokáig tűrt vendég gyanánt szerepel s a lakosságnak sem hazaíisága, sem műélvezete nem találja indokoltnak a magyar színjátszók hathatósabb pártfogását, segélyezését, támogatását. Az első kísérletet tevő Balogh társulatát csak 1820-ban váltotta fel a Kilényi Dávidé, a ki meglehetős súlyos körülmények között mulattatta ugyan a közönséget, de úgy látszik, mégis a Kilényi társulatának hatása volt az, hogy a lakosság magyar része mind szívesebben kezdte látni Thalia vándorait, úgy hogy a várost innentől kezdve gyakrabbban útjokba ejtik azok a vidéki színészek, kik a Dunántúl nagyobb városaiban próbálnak ez idétt szerencsét. Derekasabb pártolás indult meg a harminczas évek elején, mikor a »dunántúli játszó-társaság« az akkori legjobb színészek közül is tagjai közé számított néhányat, mint példáúl : Hubenayt, Komlóssyt, Komlóssynét, Lendvay Mártont és nejét, stb. Azonban ezt a társulatot sem támogatta Győr úgy, mint a hogy az megérdemelte volna, mert színházát nem engedte át neki oly feltételek alatt, a milyenek alatt a társaság kívánta. Azonban annál kedveltebb helye a város a német színészeknek,