Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - I. közl. 23

32 KIRÁLY 1'ÁL. egyszer szembe szállítnak az ellenségek, de újra Germániensé lett a babér. Varus légióinak emléke kiengeszteltetvén, a nagy hadsereg részint a tengeren, részint szárazon tért vissza a rajnai táborba. A tenger ismét viharos lévén a flotta nagy részét szétszórta, minek hire futamodván, ismét harczi zaj tölté be Germaniát. Az ifjú hadvezér azonban kéznél levő csapataival hirtelen betört a marrok és chattok területeire, s oly rémítő pusztításokat tőn, hogy a harczvágyó törzsek jobbnak látták letenni fegyvereiket. A római fegyvereken ejtett szégyenfolt letöröltetvén, Tiberius befejezettnek tekinté a háborúkat, s Germanicust Rómába rendelé, hogy vele együtt viselje a consulságot. A harczvágyó türelmetlen hadvezér hiába kért még egy háborút : Tiberius megmaradt elhatározása mellett. »A germanokat — mondá sorsukra kell hagyni, hadd marczangolják szét egymást.« Déli- vagy Felső-Germaniában e hadjáratokkal majdnem egyidejűleg dúltak a véres háborúk, sokszorosan összefonódva a pannóniai viszonyokkal, — annyira, hogy alig lehet elkülönítenünk az eseményeket. A pannonok ellen folytatandó háborúkra volt elég ok, és elkerülhetetlenül szükségesek is valának azok, mert e barbár vad népek minden pillanatban háborgatták Dalmátiát, Noricumot, s 788-ban (= 16 Kr. e.) valóságos rabló hadjáratot indítottak Histriába, két év múlva pedig nyílt lázadásban törtek ki, és csak a félelmes Agrippa 741-iki (— 13 Kr. e.) megjelenése csillapítá le mozgalmaikat. Holta után azonban megújulnak azok, s Tiberius 742 — 744-ig (Kr. e. 12 —10) három hadjáratban küzd ellenök. E harczok eredménye a dunai határ megállapítása volt. A római légiók ugyan aligha lépték át a Drávát, de a sisciai (= Sziszek) főhadiszállást áthelyezték Poetoviába (= Pettau) s s a rhaetiai háborúk befejeztével, a noricumi helyőrségek legkeletibb vára Carnuntum (== Petronell) volt. De a Dráva és Duna közét, hazánk délnyugati részét ha a birodalomhoz tartozónak tekinték is, nem kebelezték be, a légiókat nem küldék a Duna mellé, mert a Germania ellen kezdett támadó háborúkban elkerülhetetlenül szükséges volt az összeköttetés föntartása a galliai hadakkal, s erre sokkal alkalmasabb góczpont volt Bécs, mint Buda (— Aquincum), nem esvén ez ama harczvonalba, melyet a szomszéd, ezer veszélylyel fenyegető Marobod királysága ellen kellett fordítani és mindig készen tartani. Marobod uralmát a Rajna mellől kiszorított suevek segélyével, a mai Csehország területén alapítá meg, kiűzve lakaikból s részben ki is irtva az őslakókat, a bójok tekintélyes, hatalmas népét. A király hosszasan tartózkodván Rómában és Italiában