Századok – 1891

Értekezések - PÓR ANTAL: Tót Lőrincz a királyi tárnokok és zászlótartók mestere 347

és zászlótartók mestere. 375 pörösök, — Miklós bíró és Miklós jegyző Szomolnok város részéről mint alperesek megjelentek. A szomolnokiak fölmutatták Károly királytól. Lajos királytól és Erzsébet királynétól kapott, ünnepélyes alakú és teljes hitelű leveleiket, nevezetesen Károly királyét, melylyel városuknak két mértföldnyi körületben minden földet odaajándékozván, felszólíttatá az érdekelteket, kiknek e területre netán joga volna, hogy jelentkezzenek igényeiknek érvényt szerzendők, vagy ezek iránt vele, a királylyal kiegyezendők. De mivelhogy senki se jelent-kezek, a mondott területbe, mint közvetlenül királyi jogához tartozóba, a szomolnokiakat beigtattatta. Ez adományt egyebekkel Lajos király és Erzsébet királyné megerősítették. E levelek elolvasása után Tót Lőrincz tárnokmester nem is kivánta. hogy a felperesek előmutassák birtokleveleiket, melyek alapján igényperöket megindították, hanem csak annak bebizonyítására szóllította fel őket, vajon ellenmondottak-e a szomolnokiak beigtatásának és épségben tartották-e ezáltal jogaikat a pörös területre? Felszólítását háromszor ismételvén, mint ezt a törvényes szokás megkívánta, miután ennek bebizonyítására sem az érsek úr, sem a Bebek urak nem vállalkozának, elütötte keresetüktől és örök hallgatásra ítélts őket (1344. október 21.) ') Tót Lőrincz gyakorlati helyes felfogással a kereskedelem érdekeit is előmozdította. A visegrádi fejedelmi congressuson előkerült a nemzetközi kereskedelem ügye is, s a három király áthatva annak fontosságától, iparkodott elmozdítani mindazon akadályokat, az utak bizonytalanságát, a vámok rendezetlenségét, melyek a kereskedelem föllendülését gátolták. Elsőben biztosokat neveztek ki a rendbontók, a rabló lovagok megfenyítésére. Az illető hatóságnak kötelességévé tették a rabló várát lebontani, birtokát elkobozni. A rendszabályok e tekintetben oly szigorúak voltak, hogy a rabló-lovagot az esetben is becstelennek jelentették ki, ha a kárt megtérítette. A hármas szövetség területén bárhol elitélt rabló sehol, se Magyar-, se Lengyel-, se Csehországban nem találhatott menedéket : idegen földre kellett menekülnie az ilyen száműzöttnek.2) ') Fejér, CD. IX/I. 257—263. E) Codex dipl. Moraviae VII. 71.