Századok – 1891

Értekezések - PÓR ANTAL: Tót Lőrincz a királyi tárnokok és zászlótartók mestere 347

és zászlótartók mestere. 373 sérelmét megokolhatná : a prépost azt felelte, hogy mind ez okmányai Visegrád városa égésekor elhamvadtak Tatamér feliérvári prépost levéltárában, hova azokat Demeter mester, zágrábi főesperes elhelyezte volt. E kopasz mentséget, ') melyet semmiképen se tudott elhitetni a prépost, kettős követséggel, azaz bírsággal honorálták a bírák, és esedezésére újabb halasztást engedtek a káptalannak, ha netán az elégett oklevelek mássait addig föltalálhatná. Az újabb tárgyaláshoz már nem is a prépost, hanem csak a mondott Demeter főesperes társával Dénes kanonokkal jelent meg, kik mutattak is föl átiratban két, határjárást tárgyaló levelet, melyben említtetik, hogy bizonyos Uta nevű ember ajándékozott a zágrábi káptalannak bizonyos Kasina nevű földet, melyhez állítólag Kobilja és Svibljan is tartoznék, de ezen vajmi szegényes indokolás ellenében a geréci polgárok okmányokkal elégségesen bebizonyították először, hogy a panaszos árok vize nom okozhat kárt a káptalannak, minthogy a káptalan területére nem is foly; másodszor, hogy a sérelmeseknek mondott vámokat a város kerületén belül szedi, azokat kiváltságai értelmében annak rendje és módja szerint vetette ki, s azok a káptalant semmiképen sem érintik ; harmadszor, hogy a szóban forgó két birtok, Kobilja és Svibljan a város jogos vagyona, melynek birodalmába annak idején maga a felperes káptalan bizonysága mellett vezették be a várost anélkül, hogy az akár akkor, akár utóbb ellenmondott volna. A tárnokmester a törvényes szokás szerint felliítta aztán még a káptalan képviselőit, ha tudnának-e ügyök előnyére netán bizonyítékokat felmutatni, avagy van-e reményök, hogy ilyeket még előkeríthetnének? Minthogy pedig ezek újabb bizonyítékok felmutatására nem vállalkozának, hanem mindig csak az állítólag elhamvadt oklevelekre hivatkozának : a tárnoki törvényszék kénytelen volt nemcsak elütni őket követelésöktől, hanem patvarkodásban (in facto calumpnie) is elmarasztalni (1346. április 11.) Nagyon lesújtotta e vesztett per, mely súlyos következményekkel járt, minthogy a patvarkodás bélyegét nagy váltsággal ') »Nuda verba« mondja az itéletlevél.