Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - I. közl. 23

RlRÁLV i'Áíj. végezni kellett vele is. Tiberius 6-ban óhajtotta megindítani hadait, s már egyesítendő volt tíz légióját, midőn mögötte fölkelt egész Pannónia. A berezeg nem akarván két, egyformán veszélyes ellenféllel küzdeni, Marobodnak békét ajánlott a tényleges birtok állapot alapján, — és a király szívesen fogadá azt. Az óriás erővel indított háborútól nagy sikereket, Germania teljes kikerekítését várván Augustus, a római fegyverek teljes győzelmének nyomasztó hatása alatt kivánta szerveztetni Germaniát, s e nagy föladat megoldását Quintilius Varus-ra bízta. Nagyot hibázott e választással. Varus igen jó helytartó volt a nemzetiségűket vesztett ázsiai engedelmes tartományokban, de nem Germániában, hol a helytartónak minden intézkedését a nemzeti érzelmek, szokások és büszkeség helyes figyelembe vételével kell megtennie. S Varus épen ezeket mellőzvén megalakult minden idegen befolyás nélkül a nemzeti propaganda, élén a eherusk Arminiussal. Varus megfontolatlan intézkedései legelőbb a cheruskokat érinték, őket akará a lictor vesszőnyalábjával meghódítani legelőször, s megigázni kezében a törvények tekercsével azokat, kik csak fegyverrel valának megtörhetők. Arminius lelkes izgatásai csakhamar oly mérveket öltének, hogy Varus fényes tábori udvarában alig volt germán főember, ki ne csatlakozott volna hozzá szívvel, lélekkel s harezra készen bármely pillanatban a betolakodottak kiűzésére. Az előkészületeknek titokban kellett ugyan történniök, de mégis köztudomásúak lőnek, s a maroknyi római párt nevében Segestes, Arminius apósa, figyelmezteté Augustus helytartóját a készülő veszélyre. Varus azonban Syriaról véve mértéket Germaniára nem hitt, s annyira biztosítottnak érzi magát, hogy minden elővigyázati rendszabály nélkül indúlt meg a majdnem szokásossá vált útra a "Weserig vagy Elbéig, midőn Aliso közelében Arminius, miután pazar ebéden volt a helytartónál, a nyugalmat élvező Varust megtámadja és fölkonczolja három légióját. A seregből alig menekült meg néhány száz ember, Varus pedig szégyenében vagy félelmében öngyilkos lett (Kr. u. 9.) Arniiniust mint nemzeti hőst üdvözlik honfitársai, s ő a megindult nemzeti fölkelésbe Marobodot is be akarván vonni Varus fejét elküldé neki, — de a király félve a kényes ajándéktól, Augustus udvarába juttatá törzsrokonainak véres diadaljelét. Marobod eme semleges magatartása tevé lehetségessé, hogy Lucius Asprenas, Varus unokaöcscse és legatusa, a Rajna mellett visszamaradt légióival megvédheté a jobbparti birtokokat. Varus eleste végteleu kínos benyomást tett Rómában. Augustus trónjáért aggódott, — mert egyetlen támasza fegyvereinek győzhetetlensége volt, s most oly vereséget szenvedett,