Századok – 1891

Értekezések - PÓR ANTAL: Tót Lőrincz a királyi tárnokok és zászlótartók mestere 347

ÉS ZÁSZLÓTARTÓK MESTERE. 35 i huszonhárom éves Kázmér, sógora a magyar király sürgetésére sietett magát Krakóban megkoronáztatni. Atyja uralkodása, gazdag tettekben és dicsőségben, csak kezdete volt egy jobb kornak, melynek sok és veszedelmes ellensége : az ország szakadozottsága, az oligarchák rakonczátlankodása, legkivált a szívós németrend és a minden harczra kész cseh király belül, nyugat és délfelől marczangolták Lengyelország nemes testét. A belügyekbe a magyar király nem avatkozott; ezt ifjú sógorára magára hagyta, kinek uralkodói jeles képessége erre elégségesnek mutatkozott. Ellenben mindenképen azon volt, hogy külső ellenségeitől megóvja,s országának e részről békét szerezzen. Csehországgal szemben sikerűit is ez neki. János cseh király, ki magát lengyel királynak is nevezte, s az osztrák herczegekkel csaknem folytonosan ellenségeskedésben élt, ez időben régi barátjával és szövetségesével, Bajor Lajos császárral is ellenkezésbe jött a Henrik karinthiai herczeg után maradt örökség miatt. Ha már előbb csupán az osztrákok ellen sem érezte magát túlerősnek a cseh király, most be kellett látnia annak szükségét, hogy a magyar királylyal és sógorával, a lengyel királylyal szövetkezzék. Elüljáróban a magyar király által inspirált Kázmér Sandomirban 1335. évi május 28-án egy évre terjedő fegyverszünetet kötött János cseh király fiával, Károly morva őrgróffal, melybe természetesen a magyar királyt is befoglalták.1

) — Augusztus közepén aztán Trencsényben jöttek össze a magyar, a lengyel és a cseh király meghatalmazottjai, hogy a magyar-lengyel-cseh béke és szövetség föltételeit megvitassák.2

) Nem egészen két heti tanácskozás után, augusztus 24-én, a status quo possidetis alapján, a személyesen oda érkezett cseh király és morva őrgróf jelenlétében (?) akként egyeztek meg, hogy a cseh király lemond minden jogáról Lengyelországra, azonképen a lengyel király mindazon sziléziai és masovi herczegsé>) Fejér, CD. VIII/IV, 62. !) A magyar küldöttség feje — úgy látszik — Miklós egri püspök volt. (Schmitth, Eppi Agriens. I. 288.)