Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - I. közl. 23

28 KIRÁLY 1'ÁL. E nieghódolást a háború által nem érintett törzsek : a sugambrok, cheruskok, suevek árúlásnak tekintvén, szövetséget kötének az idegen hódító megtámadására, és csatlakozásra szólíták a cattokat is, de ők visszautasítván a meghívást, kitört közöttök a polgárháború. E bel viszályokról értesülvén Dr usus, azonnal átkelt a Rajnán s szárazföldön hatolt egész a Weserig, és őszig ott időzvén, számos győzelmet aratott. Közben készletei megfogyatkozván visszafordult, — de utja, mely diadalmenethez hasonlított, most a folytonos küzdelmek végtelen sora volt, s a Lippe forrásvidékéhez érve maga előtt találta a coalitio egész haderejét is, mely óriás tömegeivel, mielőtt valamit tehetett volna annak megakadályozására, körűifogta őt, oly szorosan, hogy alig gondolhatott menekvésre. Az előnyös helyzetében elbizakodott ellenség kétségtelennek tartván a győzelmet, már a zsákmányon is megosztozott : a sugambrok a foglyokat, a cheruskok a lovakat, a távollakó suevek pedig az arany és ezüstöt választván magoknak. Megcsalódtak, mert Drusus jól kiszámított merész rohanással áttörte ellenfeleit, — és szétkergeté barbár csordáikat. A herczeg okulva veszélyes kalandján Aliso várát építé e vidéken, jelentékeny őrséget hagyván vissza azonnal annak védelmére (Kr. e. 11.) Később a várak egész sorozata köté össze a Rajnával Alisót. E nagy győzelmekkel, de mégis sikertelenül végződő háborúk Kr. e. 10-ben ismét Galliába hozálc Augustust, hogy fiaival a helyszínén beszélje meg a viszonyokat. Tanácskozásaik eredménye az lőn, hogy Róma nem állapodhatik meg a Rajnánál, mert csak úgy bírhatják békén a balpartot, ha uralkodnak a jobb parton is, s ezt csak úgy vélték elérhetőnek, ha a Rajna mentén áttörhetetlen várrendszert építenek, és ha keletre jelentékeny hadjáratot, vagy legalább is erős kémszemlét vezetnek minden évben. A Rajna megerősítését Augustus vállalta magára, s hogy az egész védelmi vonal könnyebben áttekinthető legyen, Belgient elválasztván a déli részektől Germania superior és inferiorra osztá az egész tartományt. A császár az átkelést mindenkorra biztosítandó, ötven várat építtetett. A legkiválóbbak Mainz, Bonn, Xantin, utóbbi rendkívül erős és jól választott pont a Maas és Alsó-Rajna között, állandóan két legiőnyi helyőrséggel. Bonn és Gelbnél hidakat is építtetett, s két flottát rendeztek be védelmökre. Erődítéseit még a jobb partra is átvitte, nagy sánezokat hányatva a Mainzczal szemben fekvő Taunus hegységben. E védelem a lehető legjobban volt kiszámítva, mert föltétlenül biztosítá a Rajnát, s lehetővé tette, hogy a balpartról támadó hadjárat legyen kelet felé bármely pillanatban indítható.