Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - IV. közl. 297

KIRÁLY PÁL. nép szeszélyeire, melynek magatartását a megélhetés módjai, s nem a nemzetközi viszonyok és századokon át fejlett hagyományok szabják meg. A jazygok szövetsége tehát inconveniens volt a legnagyobb mértékben, és mégis rendkívül költséges. De másfelől a barbárokra nézve is tarthatatlan, a terhes pontok miatt, épen azon közlekedési vonalaktól tiltatván el, melyeken legkönnyebben szerezheték meg élelmöket. E gazdasági hátrányt pedig a római subventio aligha, vagy épen nem egyenlítheté ki. A kitörést sietteté másrészt az is, hogy Róma nem egyenlő alapon köté meg békéit. A jazygokkal és burokkal szövetségre lép, míg a markomannok és quadok területeit várakkal, s 20,000 főre menő megszálló sereggel árasztván el, a háború által ütött veszteségeket még érezhetőbbé tevé, s élesebbé a közgazdasági válságot, mely egyik legfőbb oka volt a barbárok betörésének. E helyőrségek miatt már korábban, a császárnak Pannoniában tartózkodása idejében, sok panasz merült föl, sőt a quadok ki akartak zsarlásaik miatt vándorolni, úgy hogy csak a legerősebb kényszereszközök alkalmazása által valának visszatérésre kényszeríthetők. És a helyzet ezután sem lett jobb, talán sokkal roszszabb, mert a császár távoztával a hadseregre nézve megszűnt minden tekintet, mely eljárását, a leigázottakkal szemben való magatartását és zsarlásait fékezte volna. Mi sem akadályozá többé, hogy a meghódoltak rovására fenékig ne ürítsék e vad legények az élvezetek poharát, — midőn e távoli isolált helyőrségekben csakis az asztali gyönyörök adhatának kárpótlást, a zord tábori életért, — s csak a rablásból szerezlietének pénzt, egy kis vagyont öregségük napjaira, ha ugyan nem tárták jobbnak elverni az utolsó dénárt is a szakadatlanúl dúló járvány közepett. E helyőrségek élelmezése kétségtelenül azon gabona és vágómarha adóból telt ki, melyet a leigázottak fizettek évenként a békekötés pontjai értelmében. Talán ez volt a megalázottakra nézve a legterhesebb, mert fönntartá Dio, hogy a békés földművelőket lépten-nyomon akadályozák, földúlva a termő szántókat, rabszolgákúl hurczolva el a szántóvetőket, elhajtva az igás barmokat. Panaszkodnak is érte eleget, de segítséget, orvoslást, nem nyerhetnek ; — a császár nagyon messze volt, — Rómáig nem juthatának el legméltányosabb kérelmeik sem. A politikai és társadalmi elnyomást -• ha nem lehet másképen, elviseli nemzedékeken át még a szabadságot szenvedélyesen szerető nemzet is, de amint ezzel anyagi korlátozás, vagy éppen számításon alapuló folytonos károsítás, a minden napi élet megnehezítése, s a legelemibb szükségletek beszerezhetésének megakadályozása párosúl, úgy fegyvert fog a legtürelmesebb, leggyávább nép is. Mennyivel inkább kellett érezniök a helyzet tarthatatlan