Századok – 1891

Értekezések - ORTVAY TIVADAR: Az Ajtony és Csanád nemzetségek birtokviszonyai Délmagyarországon 263

BIRTOKVISZONYAI- DÉL-MAGYARORSZÁGON. 285 Sirian azaz Serjén közelébe helyezi azt, a régi Csanád és Aradmegye határszélére. Mindez arról biztosít, hogy ez az Ajtonymonostora külön volt a marosvári görög monostortól s hogy az időre nézve is jóval későbben épülhetett egy második Ajtony által, kinek egyéb éleményeiről, viszontagságairól initsem tudunk. Ránk maga az adat minden szűkszavúsága daczára is sokat mondó, mert azt adja tudtunkra, hogy az Ajtony-nemzetség nem lett mindenéből kiforgatva. Egyes tagjainak maradt annyija, hogy nemcsak megélhetett belőle, de alapítványokat is tehetett, amilyen volt az a monostor is, mely után a helység Ajtonymonostorának neveztetett. Egyébként ez adattal el is tűnik az egykor oly hatalmas nemzetségnek nyoma. Azon három évszázad alatt, mely első és utolsó említése között fekszik, nem volt képes magát a közélet terén többé érvényesíteni. Még a családokra szakadt nemzetségek rendes s közönséges birtokosztályos pereiben sem tud többé felszínre, szereplésre vergődni. Ezért nem is igen jöhetünk más Ítéletre, mint arra, hogy e nemzetség zöme amaz első országos szerepének lejátszása után jóformán elzüllött. Csak könnyen odavetett állítás az, hogy a pártütő Ajtony leverése után a győztes fél a levert nemzetséget meghagyta ősi birtokaiban. Nincs az Eletiratban egyetlen egy olyan passus, melylyel ez állítást támogatni lehetne. Legkevésbbé azzal, hogy a győztes Csanád a Kereszt. Sz. János monostorának barátjait »nem kergeté el, hanem azon állapotban engedé őket maradni, a melyben találta.« Ezt sem Csanád, sem Sz. István máskép nem tehette. E barátok -ugyan a legyőzött Ajtony pártfogoltjai voltak, de semmiképen lázadókul nem tekintethettek. S amaz időben a görög s a latin szertartású keresztények között azon ellenségeskedés sem forgott fenn, melyet csak az utóbb kitört schisma szólított volt létre, s így épenséggel nem volt ok, hogy a csanádi görög barátok elűzessenek. Ellenben Ajtonyékkal szemben úgy kellett történnie, hogy rájok nézve birtokaik legnagyobb része veszendőbe ment. Csak itt-ott maradhatott a meghódolt családoknak egy-egy tanyájuk, melybe meghúzódhattak ; egy-egy gazdaságuk, mely után megélhettek, mígnem végre tanya s gazdaság is idegen kézre szállott s a nemzetség végizeiben kihalva, örökre letűnt a szereplés színpadáról.