Századok – 1891

Tárcza; Állandó rovatok - Repertorium a külföldi történeti irodalomból. Mangold Lajostól - 247

248 TÁRCZA, Wibling, Sveriges förhállande tili Siebenbürgen. 1623 —1(548. (Lund. Collin. 1890. 2 Krone, 50.) Hasonló vonatkozású: Westrin Th. értekezése: Phil. Sadlers beskickuing till Siebenbürgen. 1626. (Svensk hist, tidskr. X. 169 1.). L. Szilágyi S. ezikke't. (Századok. 1891. 69. 1.) Spiegier Julius, Geschichte der Philosophie des Judenthi/ms. (Lipcse, Friedrich. 1890. 369 1. 8 M.) E müröl a lipcsei Centraiblatt múlt évi 44. száma igen elítélő bírálatot közöl, mely többi között azon is csodálkozik, hogyan támogathatta a Magvar Tudományos Akadémia e munka kiadását és hog}- dicsérhették azt meg a Pester Lloyd és más, rokon irányú lapok. — Nevezett mű néhány évvel azelőtt magyarul is megjelent. Zwiedinék-Südenhorst müvét : Deutsche Geschichte im Zeitraum der Gründung des preussischen Königtums (I. köt. Cotta 1890.). a Deutsche Litteratur Zeitg. múlt évi 41. száma behatóan megbírálja ; kifogásolja nevezetesen a túlzott porosz felfogást, mely egy osztrák egyetemi tanár tollából annál kirívóbban hangzik. Szerzőnek Ausztria és Magyarország egy jogaialatti egyesítése sehogy sem tetszik. (227. old.) Unsere Zeit (1890. 10. füz.). Teutscli : Das »neue« politische Programm der Siebenbürger Sachsen. Streffleurs österr. Militär-Zeitung. (1890. august.) Zikau : Der Kampf um die Adria. 1866. A magyar Alföldről »Az osztrák-magyar monarchia« füzetes munkában nemrég megjelent leírást bírálat tárgyává teszi Jessen P. (a Deutsche Litterat. Zeitg. 1890. 44. számában. Kifogásolja ugyan egy-egv város, mint pd. a Debreczenről közlött ismertetés aránylagos nagy terjedelmét ; egészben véve azonban dicsérettel szól valamennyi munkatársról. Cölestin Wolfsgruber, Christ. Cardinal Migazzi, Fürsterzbischof von Wien. (Kitz. Saulgau. 1890.). Migazzi érsek tudvalevőleg Mária Terézia korában mint Althaun utóda rövid ideig váczi püspök is volt (1756.), hol őt a fejedelemasszony és Krisztina főherczegnő férjével együtt meg is látogatta. Mint bécsi érsek is megtartotta utóbb a váczi püspökség administrációját és jövedelmét, mígnem II. József 1785-ben az érsek és a váczi közönség kérelmei daczára Migazzit lemondásra kényszerítette. József gondolkozásmódját és eljárását fölötte jellemző rendelete így hangzik : Az én elődeim azt tehették, a mi nekik tetszett, úgyszintén én is. Továbbá: lehet, hogy Ön a váczi egyházra és diöcesisre 600,000 forintot költött, de annyi bizonyos, hogy jövedelme két millió forintra rúgott. A folyamodók abbeli figyelmeztetésére, miszerint Migazzi magyar mágnás és mint ilyentől a váczi püspökség per nélkül el nem vehető, azt írja József : »En magyar király vagyok és tudom, mit kelljen magyar mágnásokkal szemben tennem.« Ily viszonyok között Migazzi végre leköszönt és megelégedett a bécsi érseki székkel és annak (azon időben) csekély jövedelmével. Schmued Lg., Die österr.-ungarische Monarchie ihrer geschichtl. Entwicklung (Teschen. 1890. 16 old. 40 Pf).