Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - III. közl. 208

A MARKOMAN HÁBORÚK. 225 E harczi jelvényeket a harczban majd itt, majd amott látván, stratégiai helyöket nem tudjuk megállapítani, de kétségtelenül úgy alkalmazták azokat, mint a rómaiak labarum, vexillum és signumaikat. A zászlótartók mindig a legelőkelőbb emberek, s ha a sárkány valóban szent jelvény, akkor talán a papok vitték. A hadi jelvényekből ítélve, a seregnek volt talán római mintára készült tacticai fölosztása és sík földön kétségtelenül őrszemek által biztosított fölvonulás előzte meg a támadást, mely vezényszóra, egyszerre történt az egész harczvonalon, míg változó fölszínű terepen a talajhoz alkalmazkodva szétszórtan harezoltak, kellő tért engedve az egyéni ügyességnek, személyi bátorságnak. Traján oszlopán is a legtöbbször ilyen harczot látunk, melyekben a lovasság nem vett részt. Ez, ugylátszik, a vezérlet szolgálatára volt rendelve, vagy küldönczi teendőket teljesített s végezte a kémszolgálatot. E nehéz hivatásban része volt tehát a gyalogságnak is, mert az oszlop egyik csoportozatán két dák foglyot visznek római katonák Hi császár elé, ') holott semmi nyoma közeli vagy távoli ütközetnek. Ily szervezetű hadseregben a vezérletnek egységesnek, körültekintőnek kellett lennie, mely nagy engedelmességre és szigorúan fegyelmezett csapatokra támaszkodhatott. Ide vágó adataink azonban nincsenek. Az oszlopon gyakran látván, hogy a dák urak értekeznek, föltételezhető, hogy kényes pillanatokban a vezér vagy király összehíván a főnököket, hadi tanácsot tartott. Hogy miképen tárták fönn a fegyelmet, miképen bűntettek és jutalmaztak, annak semmi nyoma. A dák hadsereg jelentékeny hadikészleteket szállítván, voltak négy kerekű nagy szekereik is, melyek Traján oszlopán gyakran előfordúlnak.2

) Szállító eszközökkel rendelkezvén, gondját viselték sebesültjeiknek, összészedék azokat, ha lehetséges volt, még az ütközet folyamán, s fölhasználva kezdetleges orvosi ismereteiket, tehetségök szerint ápolák azokat. 3) Az élelmezés, ha társzekereiket nem érte baj, rendesen történhetett, s főleg húsból állhatott. Hadi foglyaikkal alig bántak a leghumanusabban. Az oszlop XVI. csoportozatán póznákra tűzött fejeket látunk, a XXVIII-on teljesen levetkeztetett férfi van kocsikerekekre feszítve, míg a XXXVIII-ikon dák asszonyok a mindenükből kifosztott rómaia-1) W. Froehner u. o. pl. 42. 2) W. Froehner u. o. pl. 63. 8) W. Froehner u. o. pl. 50, 63, 70. Századok. 18í>1. Hl. Füzet. 16-