Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - III. közl. 208

222 KIRÁLY PÁL. nus sorolja föl

x) Marcus életrajzában ; Aelius Lampridius Commodusában megemlíti a dákokat,2) föliratilag pedig még a carpok részvételét lehet constatálnunk. Claudius Fronto ereje alig állhatott arányban e vándor népek óriás tömegeivel, még 168-ban sem, tehát a határvédelem szervezése után ; a derék tábornoknak Dáciába érkezte előtt pedig a tartomány saját erejére utalva, épen nem lévén képes ellenállani, a gazdag és virágzó provinciát eláraszták néhány hét alatt a barbárok már kora tavaszszal,3) s a lakosság menekül a hogy tud. Alburnus maior (Vöröspatak) bányászai minden értékes holmijokat aranyat termő aknáik mélyébe rejtik, befalazva az üregek száját. Féltett javaikat nem prédálták föl a barbárok, de ők magok sem használhaták, élvezheték többé, mert elvesztek mindannyian, vagy rabszolgaságba hurczoltattak, aknáik pedig befalazva maradtak másfélévezrer den át. Az új-kornak jutott a kiváló szerencse, hogy néhány, az idő mostohasága által érintetlenül hagyott aknában megtalálhatta e szerencsétlen nemzedéknek valószínűleg legféltettebb kincseit — okleveleit. Ezek közül legkésőbbi a vöröspataki Sz. Katalin aknában épen maradt viaszos lap 167. márczius 28-án kelt.4) A barbárok tehát április vagy májusban törtek be, ugyanakkor, midőn Pannoniába a nyugati törzsek. A harczok, mennyire a dátumokat összevetve következtethetjük, 167-től 171 végéig vagy 172-ig folyhattak, mert a pusztulás veszélyétől megmenekült Sarmizegetusa Verus halála után dedicál föliratot Marcusnak6

) s Marcus Claudius Fronto valószínűleg 170-ben viseli a consuli czímet, és 171-ben még él, mert ekkor veszik föl fiát a Salii Palatini közé. E papi collegium tagja pedig csak az lehetett, kinek apja, anyja élt. A legelső betörők kétségtelenül az éjszaki és keleti törzsek voltak. Első helyen említendők a dákok. Dácia meghódítása után a római fensőséget elismerni nem akaró dák törzsek kiköltöznek hazáj okból, vagy pedig a háború folyama alatt kiűzetvén, a délkeleti Felföld éjszaki hegységeiben s a Kárpátok délkeleti lánczolatai közé telepedve, főnökük kormánya alatt élnek, várva, lesve mindig a harczra, vagy legalább rablásra nyíló jó alkalmat. Antoninus Pius idejében be is törnek egykori hazáj okba, de ismét kiűzetnek, most pedig ők is csatlakozva a barbárok szövetségéhez, a szomszédokkal együtt ronta>) Capit. Vita Marci c. 22. 2) Ae. Lamprid. Vita Commodi c. 13. 3) 167-ben. 4) C. I. L. III. 950 1. Cautio societatis. 5) Eph. Ep. IV. 188.