Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - III. közl. 208

A MARKOMAN HÁBORÚK. 221. gyorsan emelkedett a legmagasabb rangokig. Marcus megismervén a rideg, de kiváló katonát, beosztá őt seregébe. ') A tábornokok között találjuk később a császár vejét Claudius Pompeianust is, kit kiváló tulajdonaiért, bár csak antiochiai nem eléggé nemes 2) családból származott, leányának Verus császár özvegyének kezével tűntetett ki, sőt consulságra emelt, egy ideig még azon eszmével is foglalkozva, hogy utódjává teszi.3

) A háború rosz ómenek között indúlt meg. A barbárok ellen előre küldött Furius Victorinus gárdaparancsnok seregeivel együtt áldozatúl esett a vad hordáknak.4

) Az uralkodók megjelenése, a nyomukban járó nagy hadsereg, az első roham teljes sikere daczára is kétségbeejté a támadókat, s egymásután visszavonulnak azok, békét kérő követségeket indítva Aquilaeiába. A quadolc hajlandók voltak régi hűbéri viszonyukat is megújítani, s készek új királyuk trónfoglalását a császárok beleegyeztétől tenni függővé. Kivülök még számos hatalmas törzs járúlván az uralkodókhoz hasonló kérelmekkel, békebiztosításokkal, a vérmes Verus a provinciákat már megszabadúltaknak tekinté s a háborút befejezettnek és Marcust is visszatérésre sürgeté, veszélyesnek tartván újra ingerelni a barbarokat, kik fölkonczolták a gárda parancsnokot is hadaival együtt.5) Marcus azonban belátván, hogy e biztosítások kellő visszatorlás nélkül teljesen értéktelenek, hogy a virágzó provinciák elpusztítását és Victorinus elestét boszulatlanúl hagyni a birodalom lealáztatását jelentené, másrészről pedig csak újabb biztatás lenne a betörések ismétlésére, nem fogadá el Verus javaslatát, hanem a háború legerélyesebb folytatását kívánta. Verus igen kelletlenül, s csak hosszas torzsalkodás után egyezvén bele a hadjárat tényleges megindításába, az Alpokon való átkelés hónapokig késett s talán csak 168-ban történvén meg, elég ideje volt a barbároknak visszavonúlniok, keresztül a szorosokon, Baetia, Noricum és Pannónia téres síkjaira tévén át a harcztért. De a tél Marcusnak is hasznára válhatott, szaporíthatá seregeit s a mozgósítás sem járt annyi veszélylyel, a hideg hónapokban kissé szünetelvén a járvány is. A háború első szakában a harczok nagy része Raetia és Noricumban folyhatott, — egyforma elkeseredéssel, mindkét részről, s a barbárok még nejeiket is fölvevék soraikba, mert az 1) Dio Cassius 71, 3. Capitoliuus. Vita Helvii Pertinacis c. 2. 2) Capit. Vita Marci c. 20. 3) Dio Cassius 71,3. 4) Capit. Vita Marci c. 14. 6) Capit. Vita Marci c. 14.