Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - III. közl. 208

210 KIRÁLY PÁL. kétségtelenül dúlt a vész. Csak is így történhetett, hogy e vándor hordák áttörnek az Alpokon Italiáha, ostrom alá véve Aquilaeiát, *) földig rombolva Opitergiumot (= Oderzo) 2

) ; Aquilaeiát erős falai s nagy helyőrsége megmenték ugyan,3) de vidéke sivár pusztaság lőn. Ez események híre Rómában is kétségbeejtett mindenkit, mert a birodalom teljesen készületlen volt s annyira kimerült, hogy szerencsétlenebb órában nem is érhette a támadás, mint most. A császár maga is megrémült, látva, hogy e catastrophât az istenek még elemi csapásokkal, átalános szárazság, földrengések és ragályos járványokkal szaporítják. A pestist Lucius Verusnak Ázsiában kiéhezett, felére olvadt s majdnem teljesen elsenyvedt serege hozta magával, s mielőtt megtarthatta volna diadalmenetét naponkint 2—3000 ember halt el. Az ünnepélyek mértéktelensége még olajat öntvén a tűzre, a halandóság oly fokra hágott, hogy a halottakat nem temethetvén el a szokásos rendszabályok szerint, szekerekre rakták s úgy hordák ki a közös sírokba. Később pedig sírásók sem igen akadván, a császár a szegényeket állami költségen temetteté el. S e borzasztó vész tizenhét évig, a háború egész folyama alatt dúlván, nagyon megritkíták a nyugati provinciák lakosságát is különösen ott, hol a véres harczok folytak, a fővárost pedig úgy elpusztítá, hogy már a világ végét várták. Nem csoda tehát, ha eredetét ezerféle regébe burkolák. Dio Cassius szerint 4) Seleuciában tört ki, míg Capitolinus Babylonbúl származtatja, hol Apollo templomában egy katona föltöré az arany ládácskát, melybe a ragályok zárva valának, s most szétáradva elterjedtek az egész világon, — nem Yerus, hanem Avidius Cassius bűne miatt, hogy ez földig romboltatá Seleuciát, jóllehet megnyitá kapuit a rómaiak előtt.B) Pusztításai sujtólag érintvén minden néposztályt, gazdagot mint szegényt, Marcus napról-napra halasztá indulását, s ő a nyiltan és szabadon gondolkozó, nagy műveltségű, minden babonától ment uralkodó, most elpróbált mindenféle varázslatot. Lectiotirniákat ünnepeltetett hét napon át, bűvészeket hozatott minden felől : Egyptomból, Syriából, csakhogy szűnjék a vész. Hiába volt minden, az Olympusiakat nem tudá megengesztelni. Végűi a keresztények üldözését is megengedte, meghajolva a közvélemény nyomása előtt, átalános lévén !) C. I. L. V. 83. 1. 2) C. I. L. V. 186. 1. — Ammianus 29, 6, 1. 8) C. I. L. V. 83. — Id. a 7-ik jegyzetet. 4) Dio Cassius 71, 2. 8) Capit. Vita L. Veri e. 8.