Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - III. közl. 208

A MARKOMAN HÁBORÚK. HARMADIK KÖZLEMÉNY. II. Az éjszak-nyugati liáborű. A háború előjelei már régen mutatkozának, s észrevehetők valának a mozgalmak Róma határain túl is, de a birodalom mit sem tett, vagy tehetett korlátozásukra. Pius halála után azonnal, talán már 161-ben longobárdok, markomannok s másféle népek jelennek meg Pannoniában a jobb parton állandó lakásokat kérve, de az ellenök küldött csapatok visszaűzték őket. Szorongattatásukban Ballomarius markoman király a hazátlanok megbizottjaival személyesen járul a helytartóhoz, de ez fönntartja az előbbi elutasító határozatot. Erre ríjból megkísérlik fegyveres kézzel erőszakolni ki a bebocsáttatást, de ismét sikertelenül. 162-ben hasonlók történnek a Rajnánál, hol Gains Aufidius Victorinus, a tudós Prontanak, Marcus császár benső barátjának veje a chattokkal kűzködik, s csak hosszas erőfeszítések után tudja őket visszaűzni. Ha ekkor azonnal erélyes rendszabályokhoz lát a kormány, úgy kétségtelenül boldogúl ; de Marcus nem tudott vagy nem akart nyugaton is kellő erélylyel lépni föl, mert keleten a kicsiny kezdetekből óriásivá fejlett, a birodalom minden erejét lefoglaló háború dúlt, — előbb csak Armeniában, utóbb azonban az impérium keleti határainak egész hosszában, miután a parthok is beléavatkoznak a hűtlen hűbéresnek érdekében, s Lucius Yerusnak, Marcus társcsászárjának legatusai csak hosszas küzdelmek után tudnak teljes győzelmet aratni. E késedelmeskedés irtózatosan megboszulta magát, mert épen akkor, midőn Marcus a hazaérkezett Verusszal s légióival fényes diadalmenetet tart Rómában,érkezik hire,hogy a barbárok áttörve a limeseken, át az Alpokon, már Italiában pusztítanak, s hogy Capitolinus : Vita Marci c. 14 : gentibus quae pulsae a superioribus barbaris fugeraut nisi reciperentur bellum inferentibus. — Petrus-Patrícius fragm. 6 : — V. ö. Dio Cass. 71, 11, 2.