Századok – 1891

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Rómer Flóris emlékezete 177

KM I.ÉKEZETE. 197 És csakugyan nem feledkezett meg. Részvétét ismételt közbenjárásával bizonyította be. Mikor pedig katonai szolgálata Josefstadba vitte, az ott őrzött fogoly sorsának enyhítésére min­dent megtett, a mi hatalmában állott. És Römer hálás contestatióira, 1856. ápril 15-ikén, a követ­kező nemes szavakkal válaszolt : »Ha én egykor rosszabb idők­ben azt tettem, mit felebaráti kötelesség parancsol, ez csak hálás érzésem súgása vala egykori kedvelt tanítóm iránt, kielégítve úgy sem lehet az soha. Ha pedig mint hazafi élte kedvetlen órái­ban segítőleg közeiedék, tessék azt magyar erkölcsömnek tulaj­donítani.« Majd utóbb, mikor 1860. őszén Rómernek első munkája, a »Bakony« megküldéséért köszönetet mond, hangsúlyozza, hogy a könyv — úgymond — »nem csak azért becses előttem, mert hazánk egy igen érdekes és még eddig talán regényes részét írja le ; de nékem még annál becsesebb, mert szeretett tanítóm emléke. Legyen meggyőződve arról, hogy váltig köszönettel és örömmel emlékezendek azon szép napokra, melyeket jobb idők­ben gyermekkoromban töltöttünk együtt«.... Valóban váltig emlékezett. Ezen sorok megírása után két évtized múltával, egyik levelében a következő hangulatteljes nyilatkozattal örvendezteté meg Rómert. »Sokszor — írja 1879. márczius 23-ikán — lia fiaimmal botanizálunk vagy bogarászunk, és bennök a természet iránt látom ébredni az érdekeltséget, a tudvágyat : visszaemlékezem azon boldog órákra, mikor Pozsony kies vidékén kedvencz taná­rommal gyűjtöttünk. Az akkor egymás iránt fejlődött rokonszenv nőttön nőtt, és oly érzéssé vált, melyet sem helyi sem időviszonyok nem törölhetnek el, és mely a higgadtabb kor megfontolása mel­let mindinkább megszilárdul a kebelben.« Ugyanis időközben, mikor a főherczeg mint a magyar királyi honvédhadsereg főparancsnoka Budára és Alcsutra tehette át lakását, összeköttetésök megújult s mind bensőbb természetű lett. Rómer miként egykor a természettudományokkal való fog­lalkozás iránt ébresztett vala fenséges tanítványában hajlamot, most a régiségtudománynak igyekezett őt meghódítani. És ez •csakhamar sikerűit is.

Next

/
Thumbnails
Contents