Századok – 1891
Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Rómer Flóris emlékezete 177
KM I.ÉKEZETE. 197 És csakugyan nem feledkezett meg. Részvétét ismételt közbenjárásával bizonyította be. Mikor pedig katonai szolgálata Josefstadba vitte, az ott őrzött fogoly sorsának enyhítésére mindent megtett, a mi hatalmában állott. És Römer hálás contestatióira, 1856. ápril 15-ikén, a következő nemes szavakkal válaszolt : »Ha én egykor rosszabb időkben azt tettem, mit felebaráti kötelesség parancsol, ez csak hálás érzésem súgása vala egykori kedvelt tanítóm iránt, kielégítve úgy sem lehet az soha. Ha pedig mint hazafi élte kedvetlen óráiban segítőleg közeiedék, tessék azt magyar erkölcsömnek tulajdonítani.« Majd utóbb, mikor 1860. őszén Rómernek első munkája, a »Bakony« megküldéséért köszönetet mond, hangsúlyozza, hogy a könyv — úgymond — »nem csak azért becses előttem, mert hazánk egy igen érdekes és még eddig talán regényes részét írja le ; de nékem még annál becsesebb, mert szeretett tanítóm emléke. Legyen meggyőződve arról, hogy váltig köszönettel és örömmel emlékezendek azon szép napokra, melyeket jobb időkben gyermekkoromban töltöttünk együtt«.... Valóban váltig emlékezett. Ezen sorok megírása után két évtized múltával, egyik levelében a következő hangulatteljes nyilatkozattal örvendezteté meg Rómert. »Sokszor — írja 1879. márczius 23-ikán — lia fiaimmal botanizálunk vagy bogarászunk, és bennök a természet iránt látom ébredni az érdekeltséget, a tudvágyat : visszaemlékezem azon boldog órákra, mikor Pozsony kies vidékén kedvencz tanárommal gyűjtöttünk. Az akkor egymás iránt fejlődött rokonszenv nőttön nőtt, és oly érzéssé vált, melyet sem helyi sem időviszonyok nem törölhetnek el, és mely a higgadtabb kor megfontolása mellet mindinkább megszilárdul a kebelben.« Ugyanis időközben, mikor a főherczeg mint a magyar királyi honvédhadsereg főparancsnoka Budára és Alcsutra tehette át lakását, összeköttetésök megújult s mind bensőbb természetű lett. Rómer miként egykor a természettudományokkal való foglalkozás iránt ébresztett vala fenséges tanítványában hajlamot, most a régiségtudománynak igyekezett őt meghódítani. És ez •csakhamar sikerűit is.