Századok – 1891

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Rómer Flóris emlékezete 177

194 RÓMER FLÓRIS országnak keleti része és Erdély ismét visszatért a régi öltönyhöz, amit a lengyellel és muszkával közösen birt ; később az elhatalmasodó franczia divat nem birta kiszorítani, csak módosította a nemzeti viseletet; míg végre ennek úgyszólván paródiájává lett. ') Miként említém, ezen munka sem látott napvilágot. írójának nemcsak azon sajátsága, hogy amint egy új eszme szellemét megragadta, készséggel szakította meg korábbi foglalkozását ; hanem egyszersmind azon törekvése, hogy munkáit lehetőleg teljessé tegye, okozta azt, hogy nagyobb kiterjedésű dolgozatainak — melyek között a magyarországi régi harangok ismertetését is meg kell említenem — sajtó alá bocsátását évről-évre halasztotta. Épen azon vágya, hogy közzétételökre a kellő időt és nyugalmat élete alkonyán magának biztosítsa : vitte arra, hogy mikor 1877. tavaszán a váradi káptalan egyik irodalmi stallumát elnyerte,2

) tanári és muzeum-őri hivatalairól lemondván, a fővárosból távozott, Nagyváradra tette át lakását. Nem az »otium cum dignitate«, a régi rómaiak felfogása szerint, a munkában és küzdelemben eltöltött élet legméltóbb pályabére, vonzotta őt. A munka életföltétel volt rá nézve. De a helyett, hogy mint tervezé, korábbi dolgozatait venné elő, az új életkör új feladatokkal állítá szembe. Alighogy állomását elfoglalta, megindult és sokfelé ágazott r szét tevékenysége. Uj életre támasztá a biharmegyei régészeti egyletet ; a közérdeklődés felébresztésére kiállítást és felolvasásokat rendezett. Ugyanakkor, az ő indítványára és sürgetésére, a székesegyháznak és a püspöki palota nagy termének falfestményekkel díszítése határoztatván el, a Storno Eerenczre bízott munkálatok az ő fölügyelete alatt folytak. Később szent László elpusztult régi székesegyháza maradványainak és alapfalainak Az értekezés kivonata az Akadémiai Értesítőben. 1872. évfolyam. 139 — 146. 2) Már 1875-ben a szent-szék által szerzetesi fogadalmaitól feloldoztatván, a világi papság körébe lépett át. Ipolyi Arnold a beszterezebánvai egyházmegyébe vette őt föl. Az ő előterjesztésére 1876-ban elnyerte a jánosi ezimzetes apátságot, melynek (Gömömiegyében) régi román templomát ő fedezte föl, írta le, és részint saját áldozatkészségéből, részint az általa gyűjtött adományokból, Storno Ferenez tervei szerint stylszerüen restauráltatta.