Századok – 1891

Értekezések - HODINKA ANTAL: Chmielnicki Bogdán. Tanulmány Kostomarow munkája alapján - 124

138 TIOniNRA ANTAL. nék őt kaparítani, hozzámenni teliát lehetetlen. Julius 22-én a czár követe szemtanúja volt a kozák lázongásnak. A hetmán s a vele volt vezérek, Kovalevszky és Lyiszniczky György, a novgorodi ezredes, továbh akarták vezetni a kozákokat, hogy Rákóczyt kiszabadítsák a lengyelek kezéből, de a kozákok a vezérek sátorai köré gyülekezve, ordítozni kezdték: »azt mondtátok, hogy a horda ellen megyünk, mi is azt gondoltuk, hogy a czár Ukraniájának védelmére megyünk, rég óta itt vagyunk már a pusztában, takarmányaink elfogytak, ti pedig most Lengyelországba visztek bennünket. 1 )e miért is mennénk mi oda ? takarmányunk nincs, magunk is éhezünk, s nem is megyünk a czár parancsa nélkül. Elég, hogy a télben Zsdanovics alatt küldött sereg eloszlott. Akkor azt mondták, hogy őket a czár rendeletére küldik; pedig nem úgy volt; Antal a sereget Rákóczyhoz vezette, a lengyel koronára segítendő őt s azután az egész sereget elveszítette. Tudjuk, hogy most sem hadakozni mentek, hanem királyt fogni, Rákóczyt akarjátok megmenteni a tatároktól. Nekünk semmiféle király nem kell, van nekünk : a czár, kinek hűséget fogadtunk.« Az aszaulok kergetni kezdték a népet a sátrak felől s azt parancsolták, hogy a hetmán utasításához képest nagy menetre készüljenek. De a tömeg fölordított: »ne verjetek bennünket hiába! Mi az egész sereg nevében mondjuk, nem megyünk a lengyelek ellen hadakozni a czár parancsa nélkül. Mi esküt tettünk neki s ez ideig hallgattunk rátok, kik hasznot húztatok belőlünk. De most nem akarunk nektek szolgálni, hanem az uralkodónak, kinek megesküdtünk. Ismerjük hűségeteket a czárhoz : midőn a lengyelek szorongattak benneteket, ekkor pártfogását kerestétek s midőn ő azt megadta, meggazdagodtatok s most ti akartok uraskodni, hitetlen királyt akartok!« A tömeg egy része Zseljabuzsszky sátra elé vonúlt, kérve őt, adja tudtára a czárnak, a mit látott és hallott, hogy az ő parancsa nélkül ők nem mennek Lengyelország ellen. A hetmán Zachar nevű Írnokát küldte a követhez ezen üzenettel : »a hetmán parancsolja, hogy azonnal távozzál. Mi magunk se tudjuk, mi történik velünk. A horda s a lengyelek közel vannak, de Rákóczytől is félünk, nehogy kiváltva magát a tatároktól, ellenünk forduljon. Táborunkban viszály ütött ki. A hetmán két szekeret ad rendelkezésedre, hogy Csigirinbe mehess.« A követ Duzujevka falucskába vonult, hogy az események kifejlődését bevárja. Jul. 27-én nagy riadalom támadt Duzujevkában. Megtudták, hogy a tatárok megverték Rákóczyt, őt magát pedig a lengyelek elvitték valahová. Beszélték, hogy nagy váltságösszeget igért nekik, de mennyit? nem tudták bizonyosan. Beszélték továbbá, hogy a ta tárok most a kozákok ellen vonulnak. Az ukra.inai városkák és