Századok – 1891

Értekezések - HODINKA ANTAL: Chmielnicki Bogdán. Tanulmány Kostomarow munkája alapján - 124

136 HODTNKA ANTAI,, rendben hátrálhasson, Volhyniára vetette magát, de itt Medzibozje mellett, minden oldalról körűivétetett. Csarneczky a háta megett állott, az Erdélyből visszatérő Lubomirszky pedig egy erős osztálylyal elzárta előle az utat. A harmadik oldalról a lithván hadak Sapieha alatt, a negyedikről Potoczky zsoldos hadai fogták körül.1

) Ehez járult a kozákoknak föllázadása parancsnokuk, Zsdanovics Antal ellen. A közemberek észrevevén ugyanis, hogy a hadjárat a czár akarata ellen történt, ürügyül használták föl a lázadásra. Körülfogva Zsdanovicsot és a többi vezéreket, kiabálták : »ti meg akarjátok szerezni Rákóczynak a koronát, de mi sem őt, sem mást nem akarunk, a czár a mi királyunk, kinek hűséget is esküdtünk.« Annyira földühödtek, hogy vezérüket megöléssel fenyegették s önkényt szétmentek.2) A lengyelek azt beszélték, hogy nem önkényt, hanem Ohmelyniczky titkos parancsa következtében hagyták oda Rákóczyt.3

) Okét követve elszöktek a táborba önkényt gyűlt ukrainczok is. Hiába jött hozzájok Grondszky és ontotta ékesszólásának árját. »Mondjátok meg a fejedelemnek, mondta Zsdanovics, hogy most gondolni sem lehet többé ütközetre, igyekezzék, hogy valamikép megmenekülhessen. Okosabbat nem tehet, mint ha eldobva minden fegyvert, idejében megszalad seregének romjaival. Nálunk sok a fiatalság, elvezetik őt haza.« A kozákcsapat a lengyelek szemeláttára távozott anélkül, hogy üldöztetett volna. A vezérek követték. Rákóczy látva a veszedelmet, követet küldött Csarneczkyhez. »Előbb álljon meg — felelte ez — és várjon be mindnyájunkat, akkor aztán kivont karddal beszélhetünk a békéről.4

) Rut dolog a magyarokra békét vásárolni, a lengyelekre pedig eladni azt. Nem beszélhetünk az ezüstről, míg vas van a kezünkben.« B) Potoczky és Lubomirszky sokkal engedékenyebbek voltak s ráállottak az alkura, és megtiltották Csarneczkynek, ezáltal végelkeseredésbe kergetve őt, az ellenség nyugtalanitását s julius 30-án megkötötték a békét. Rákóczy lemondott igényeiről, viszaadta a zsákmányt s egy milliót igért hadi kárpótlásul, azonfölűl a vezéreknek 200 ezer forintot fizetett. Ez volt az oka, hogy ezek könyörültek rajta, mivel úgy a lengyel kincstár, mint az urak pénztárczái üresek voltak.6) A lengyelek megígérték, hogy megvédik l) Annal. Pol on. Clim. I. 229. Histor. ab. exces. Wlad, IV. 333. 3) Avcb. in oszt. gyei. kiilügyek levtílt. 3) Annal. Polon. Cl. II. 223. 4) Histor. ab exc. Wlad. IV. 343. 5) Annal. Polon. Clim. II. 231. (i

) Histor. belli cos. polon. 4 42.