Századok – 1891

Értekezések - HODINKA ANTAL: Chmielnicki Bogdán. Tanulmány Kostomarow munkája alapján - 124

132 HODTNKA ANTAI,, Buturlin erre így felelt: »Szegyeid magad e beszédért, hetman. Neked esküdet kellene szemed előtt tartanod s híven szolgálnod a czárt, de te s parancsodra a kozáksereg az ellenséget segítitek ; a ti támogatástokkal a svéd király s a magyar Rákóczy sok várost foglaltak el s elszámlálhatatlan vagyont harácsoltak össze. Ti magatok is pusztítjátok a lengyel koronát, melyre uralkodónk, a czár ő felsége vau megválasztva, kiraboljátok a templomokat, vérét ontjátok a keleti vallás követőinek s oly dolgokat műveltek, mikről hallani is szörnyűség. Vigyázzatok, hogy Isten haragja utói ne érjen benneteket. Emlékezzetek vissza, hogy midőn ellenségetek hatalmas volt s minden oldalról ellenség vett körűig egyedül a czár segített titeket. Midőn bajban voltál, hetmán, alázattal beszéltél ő felsége követeivel ; ma pedig gőgös vagy. Jusson csak eszedbe, midőn a lengyelek és a krímiek megtámadtak, nem én magam hoztam-e segélyt ? Akkor te még gyöngécske voltál és szeretetet mutattál irántunk. Ruhánk lehet többféle, de szavunk csak egy. Magad is tudod, mennyi kellemetlenséget okozott czárunknak Károly Gusztáv s ha ő, Isten fölkentje, mindezt eltűrte, te, ki egyszerű alattvaló vagy, nem tudnád elviselni? A szolgálat, melyet tevéi, feledve soha sem leszen. A czár most is kegyes irántad, de a nagyzásról le kell mondanod. Neki eszébe soha se jutott, hogy titeket a lengyeleknek visszaadjon. Az pedig, hogy ellenetek 20 ezer embert küldött Vilnába, egyszerűen hazugság ; a ki neked ezt mondotta, eltántorításodra hazudta, ne higyj neki.« »Én hív szolgája vagyok ő felségének mondá Ohmelyniczky •— s sohasem akartam tőle elszakadni. Emlékezem a segélyre, melyet Drzsipolje mellett láttam s készek is vagyunk érte fejeinkkel adózni, de most kérlek, hagyjatok békében. Mindent meggondolok s felelni fogok későbben. Most beteg vagyok, beszélni sem tudok.« E beszélgetésből kitetszik a dél és észak felfogása közti különbség. Az orosz világ századokon át kétfelé volt szakadva, melyek még a közös czél elérésében sem értették meg egymást. Különösen Moszkvának nem ment a fejébe, hogy az oroszok is lehetnek szabad emberek s egyúttal hű alattvalói a czárnak, s főleg, hogy az igazságot szabadon ki lehet mondani. A követek másnap ismét követelték, hogy Ohmelyniczky hallgassa ki őket; de még választ sem kaptak : valljon elfogadja-e őket ? már is megtudták, hogy a svédektől és Rákóczytól követ érkezett. Minden áron meg akarták tudni : mit végzett azokkal a hetmán ? Fölbérelték a cselédséget, megvesztegették a/, iroda személyzetét, — de semmit sem sikerűit megtudniok. Vigovszkyhoz fordultak, de ez sem tudta őket felvilágosítani. Junius 13-án a