Századok – 1891

Értekezések - JAKAB ELEK: Emlékbeszéd báró Orbán Balázs felett - II. közl. 89

110 EMLÉKBESZÉD nyei közt sok hasonlatosságot talált, s földrajzilag Aranyosszékkel, múltja és történelme által a székelységgel szorosan összefügg. De tanulmányai meggyőzték arról, hogy e tárgy sokkal nagyobb, hogysem szűk keretbe, más törvényhatósághoz kapcsolva s mellékesen beleszorítható legyen, sőt inkább önálló tárgyalást és külön figyelmet érdemel. E meggyőződés hozta létre e kötetet, melyet önálló monographia tárgyává tett, de az mégis elébbi művének kiegészítője, függeléke. Székely nemzete iránti mély szeretete Íratta tehát vele e könyvet. Látszik, hogy a mi székely volt : az ősi földön vagy Aranyosszéken, a Barczaságon és Moldvában, Romániában és Bessarábiában, vagy a mi az általa bálványozott néppel rokonságban állott, számát nevelte, hírét s nevét gyarapította, előtte minden különös érdekkel birt. A másik ráható ok jellemének azon vonása, hogy féleges dolgot nem szeretett, nagy művét bcvégezetlenűl hagyni nem akarta. Tizenöt évét vette el az alapmű, közel tizet befejező része, s a mily buzgón látott 1861 — 66-baii az elsőnek, oly törhetlen kedvvel 1880 1887-ben az utóbbinak anyaga összegyűjtéséhez. Érdekesen írta le azt Tor da város v. főjegyzője, Nesselfeld Miklós. »Br. Orbán Balázs irja ő — az országgyűlés nyári szüneteikor 4 — 5 éven át minden évben néhány hétig búvárolta a városi levéltárt, házról-házra járta az öregeket, hogy a városnak a történetírás figyelmére méltó eseményeiről és férfiairól adatokat gyűjtsön, kiterjesztve azt az 1848 49-ki küzdelmekre is, melyekben lángoló honszeretete ez időszak dicsőségének visszasugárzását látta. . . . Mikor Tordára ment — folytatja tovább rokonain kívül csak egy-két jó ismerőse tudta ; ha reggel érkezett, még az nap, ha este, másnap reggel hétszámra fogadott egyes fogattal nekiindult a 20 ezer holdas határnak, csak jegyzőkönyvét, tordai pecsenyét, szalámit s forrásvíznek poharat vive magával. A mint kiért a városból, gyalog barangolta be a határrészeket, megkérdezett nem egy munkást és dolgoztató gazdát, jegyezgette a határrészek, dűlők, csapások nevét, kutatta a római őrségek és eltűnt faluk nyomát és álló-helyeit, egy-egy kőhalmaznál, vagy különösebb alakulású dombnál órákig eltűnődvén és vizsgálódván. Kivált a római őrházak és vigiliák nyomai kutatásával és megállapításával