Századok – 1890

Tárcza - Vegyes közlések - 94

94 TÁRl'ZA. csak kiadott források adatait ölelte fel, hanem önálló kutatások eredményeit is tartalmazza, s az adatokat elfogulatlanul, helyes kritikával dolgozza fel. A nagy közönség számára van írva, mely bizonynyal élvezettel fogja olvasni. Visszatéreudünk tüzetesebb ismertetésére. — Gp.ossschmied Gábor, a Bács-Bodrog vármegyei társulat buzgó és lelkiismeretes titkára, ki e társulat felvirágoztatásán oly szép eredménynyel működik, a Társulat múlt évi közlönyében megjelent tanúlmányát »Mohácstól Martinovicsig« mint tanulmányai lil ik füzetét kiadta. A tanulmány nagy része — hazánk XVI. és XVII-ik századi viszonyainak rövid áttekintése után — tüzetesebben a Martinovics forradalmát tárgyalja. E több mint tíz ívre terjedő s a nagy olvasó közönség számára írt munkára felhívjuk olvasóink figyelmét. VEGYES KÖZLÉSEK. — A hivatalos lap jau. L-ei számában ö Felsége következő legmagasb kéziratát közli : Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére : dr. Fraknúi Vilmos, nagyváradi lat. szert, székes-káptalani kanonokot, az Üdvözitőről nevezett szegszárdi czímzetes apátot és a Magyar Tudományos Akadémia alelnökét arbei czímzetes püspökké kinevezem. Kelt Miramareban, 1889. évi deczember hó 24-én. Ferencz József, s. k. Gróf Csáky Albin. s. k. Fraknói társúlatunknak keletkezésétől fogva buzgó munkása : ki évről-évre gazdagítja közleményeinket nagybecsű dolgozataival. Tudományos és irodalmi érdemeinek, buzgalmának legfelsőbb helyről jött elismeréséhez szívünkből gratulálunk. Az arbei püspökség nagyon régi : az első 630 körül Titianus volt, azután 986-ban Péter említtetik. 1062 óta meglehetős teljes a sorozat 1795-ig, mikor Joannes Petrus Galzigna lett püspökké. Galzigna Arbenak 58-ik püspöke volt — vele megszűnt a püspökség napjainkig, midőn Fraknói nyerte el a méltóságot. — Dr. Demkó Kálmán, szorgalmas munkatársunk s a Szepesmegvei Történelmi Társulat titkára, a lőcsei főreáliskola igazgatójává neveztetett ki. f Irodalmunk két kitűnő munkását vesztette el mult évi deczember hóban, kik társulatunknak is buzgó ügyszerető tagjai voltak: Abel Jenőt és Visi Imrét. Az első kiadványainkat értékes publicatioival gyarapította, az utóbbiban törekvéseink lelkes támogatóra találtak. Mindkettő fiatalon halt el, a ponton, midőn átlépték a magok elé tűzött pálya küszöbét. Az egyhangú, mély és őszinte részvét, melylyel a sajtó az elhunytakról hírt adott, valóban a közérzületet tolmácsolta. Ábeltől középkori tanügyünk megírását vártuk s eddigi publicatioi mutatják, hogy már is milyen gazdag anyagot