Századok – 1890
Tárcza - †Giesebrecht Vilmos (1814-1889.) necrológja L. B. 86
88 TÁRl'ZA. jelenségül veszszük észre, hogy épen a legnemzetibb tudományszakokra s azok tanítására, ismertetésére sokkal kevesebb figyelemmel vannak, mint például a classicus nyelvek tanítására. Ez a tanítási rendszerben találja megfejtését. Eszünk ágában sincs a classicai nyelvek tanulásának szükségét még csak kérdés tárgyává is teuni : de a század irányával, az újabb felfogás és művelődésünk haladásával mégis mintegy ellentétet kell fölfodöznünk tanügyünk mai állapotában, mely a történelmi és irodalmi tudományok tanulását e tudományok értékéhez s hasznához képest kevésbbé tartja szükségesnek. Nem kutatjuk e nem épen örvendetes jelenség okait : csak rámutatunk a tényre, mely az alább felsorolandó értesítőkből önként kiviláglik. Honnan van, hogy az ország összes középiskoláitól kiállított programmok közül oly csekély számú, alig 12—14 darabban találunk történelmi s még kevesebb, alig 6—7 értesítőben irodalmi tárgyú értekezést ? Ellenben classica philologiai tárgyú kétszer annyinál is többen előfordúl. S a mi ez értekezések becsét illeti : a történelmiek közül alig néhány üti meg e tudomány mai színvonalának mértékét ; az irodalom-történetiek közül jóformán csak két-háromról lehet szó, míg a classicai tárgyúak jobbadán mind dicsérendő törekvés eredményei. Valóban nagyon kívánatos lenne nemzetiségünk, műveltségünk érdekében, hogy a középiskolai ifjúság kiképzése kissé más irányt vegyen, hogy a legnemzetibb tudományok már a középiskolákban több figyelemben részesüljenek. Az itt következő sorokban fölemlítjük röviden a rendelkezésünkre bocsátott iskolai értesítőkben megjelent értekezéseket, kezdve először is a történelmi tárgyúakon, a melyek közül A budapesti vii. kerületi m. kik. állami gymnasium ntolczadik ÉBTESíTő jében közlött »Az oroszok és magyarok első érintkezései« czímü dolgozat a legjobbak közül való, a melyek a múlt iskolai év programmjaiban megjelentek. Szerzője, Márki Sándor, lelkiismeretes buzgalommal szedte össze a történelmi adatokat, a melyekből úgy az iíjúság, a melynek első sorban olvasmánya, mint a nagyobb közönség is eléggé világos képet nyer a régi szlávok etnographiájáról, a melyhez a magyarokét mérve, azt kell mondanunk, hogy a IX. század magyarjai »az általános műveltségben, tolerantiában és bölcseségben is jóval fölülmúlták« a velük érintkező szlávokat. Márki jól ismeri mind az orosz, mind a magyar történelem forrásait s igen élénk párhuzamot von az egymással először találkozó e két népfaj közt. Ismerteti a magyar írók idevonatkozó nézeteit, kezdve Horvát Istvántól egész Vámbéryig. Magyar- és Oroszország monarchiává való alakulások előtt sok hasonló történelmi mozzanatot tüntet föl s ezeknek megismerésére az érdeklődőt szívesen utasítjuk a Márki jeles dolgozataihoz. — A losonczi m. kik. Állami fögymnasidm ÉKTEsíTöJÉ-ben a »Magyarország külföldön« czímü értekezést olvassuk Gresits Miksa igazgató tollából. Maga a dolgozat, mely inkább csak elmefuttatás, kevésbbé érdekes, de annál érdekesebb az a körülmény, mely megírására alkalmat adott. Foncin P. »Geographie Historique« czímü munkája számos történeti és
