Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - T.: Az alsófehérmegyei történelmi régészeti és természettudományi egylet VI. évkönyve szerk. Pál István 81

TÖK TÉNETI 1RO DAÍ.OM. a titkári jelentésen s a társulat munkaprogrammján kivűl a történelem, régészet mellett a természettudományokat is felöleli. Csató János ismert ornithologusunk és A lsófejérmegye alispánja a nálunk időnkint Ázsiából megjelenő pusztai talpastyúk (Syrliaptes paradoxus Pall) 1888. bevándorlásáról értekezik. Dr. Oserai Béla főgymnasiumi tanár folytatja Gyulafehérvár környékének állatvilágáról irt tanulmányát. Áz emlősök megelőző évkönyvi lajstroma 1-el, a madaraké 92, a rovaroké 110, pókoké 33-al s így az egész fauna 233-al gyarapodott s 745-ről 980-ra emelkedett. A kötetnek e folyóirat olvasóira nézve legélvezhetőbb czikkét Király Pál dévai főreáliskolai tanár szolgáltatta Apulum monographiájával. A daciai régiségeknek kevés olyan szorgalmas búvárát ismerjük mostanában s Király Pál, mestere Torma Károly nyomdokain haladva, kitűnő művészettel tudja megszólaltatni a feliratoknak különben holt anyagát is. A terjedelmes munka egész korrajzi részlet Dacia változatos történelméből, minthogy épen a főhadiszállással a legszorosabb kapcsolatban állottak ama népmozgalmak, melyeknek czélját kezdetben Dacia bukásának megboszulása képezé, de a melyek mind nagyobb arányokat öltve tulaj donképen a népvándorlás viharait vezeték be. Király monographiája a tartomány meghódításának véres drámájával, a dákok hősies ellenállásának s Decebal tragicus végének ügyes rajzával nyílik meg. E részletben tömöríti szerző az occupationalis hadjáratról a Századok 1888. évf. nov., deczemb. füzeteiben közzétett fejtegetéseinek eredményeit. Majd Apulum keletkezésére, helyrajzára katonai szerepére tér át. Tulaj donképen a legio I. Adiutrix érdeme az alapítás s a XIII. legio csak a teljes pacificatio befejeztével üti fel itt, az akkori Dacia geographiai központján, Kannabaejat. 142. május 16-án kezd szerepelni ez a név egy verespataki viasztáblán s 160. october 4-én ismétlődik e név. 180-ból, tehát a markoman háborúkat követő időszakból tűnik fel a Municipium Apulum (Corpus Inscription, latin. III. köt. 1132.). Ugy látszik Marcus Aurelius a kiváló fontosságú stratégiai ponton a municipium mellett a Colonia apulensist is alapitá (C. I. L. III. 975.) s a kettő még a Gordianusok idejében is (238—244) szerepel egymás mellett, mígnem Dacia végső éveiben a nagyobb jogkörrel biró colonia amazt magába olvasztá. A colonia gyors felvirágzását és jelentékeny szerepét igazolja az is, hogy Septiinius Severus testvére P. Septimius Geta a tartomány voltaképi fővárosából Sarmizegetusából ide költözött. E példát mások is követték, sőt a Dacia apulensis kormányzói még a tartományi helytartót is gyakran helyettesíték. Igv olvassuk a Corp. Inscript. Latin. III. köt. 1625. »Pro Heren-