Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - BÁRCZAY OSZKÁR: A mohácsi hadjárat írta Kápolnai ism. 818

'821 TÖRTÉNETI IRODALOM. vezér, olyan a sereg. Többet ér oroszlán által vezetett szarvas sereg., mint szarvas által vezetett oroszlán sereg, mondták a régiek és a történelem igazolja állításukat.« Ezután folytatja az erélytelen Lajos királlyal, a fondorkodósánta Báthori István nádorral. Szapolyai János erdélyi vajda ésa derék Tomori érsek jellemzésével, s azon conclusióra jut, hogy a magyar urak között valódi vezéri tehetség egy sem volt ; hogy a mohácsi hadjárat alatt sajátképen fővezér senki sem volt, habár — névleg három is volt kinevezve ; továbbá hogy Tomori Pál, a merész és vitéz lovastiszt, a török seregek tömegeinek sokaságában rejlő előnyöket és hátrányokat nem ismerte és következőleg amazokat ellensúlyozni, emezeket pedig hasznára fordítani nem tudta s »könyezve kérte a királyt, hogy ne bízza reá a fővezérséget, mert ahhoz ő nem ért.« A király és a főrendek azonban nem engedtek kérésének, s vezértársáúl Szapolyai Györgyöt és az akkor még Horvátországban lévő Erangepánt nevezték ki. A legalkalmasabb lett volna az erdélyi vajda, Szapolyai János, kit azonban a király környezete, a sánta nádor fondorkodásai következtében, nem akart a hadak élére állítani. A két ellenfél hadseregeinek leírásánál a magyar honvédelem elhanyagolásának, a vezéregyéniségek határozatlanságának, a sereg fegyelmezetlenségének elszomorító képét tárja elénk szerző, — melynek következése a döntő csatának elfogadása volt-Mohácsnál, mielőtt még az egész magyar sereg együtt lett volna. A magyar nemzet végromlását tehát nem a fegyveres erők hiánya okozta, hanem az, hogy nem volt erélyes vezér, a ki % magyar hadakat egyesítette s czélszerűen alkalmazta volna. A magyaroknak pedig volt idejük erre az előre látható veszedelemre készülni, mert már »1523-ban várták Szulejmán támadását«, ki ezen időben a rhodusi Johanniták ellen való, bár győzedelmes, de sok veszteségekkel járó hadjárat után seregét rendbe szedni volt kénytelen, aztán pedig Ázsiában és Egyptomban volt elfoglalva. Budára 1526. áprilisban érkezett a törökök hadi készülődésének híre, mire kapkodás, a főurak egymás közt való egyenetlenkedése és a király erélytelensége arra vezetett, hogy a törökök fényes és nagyszámú serege ellen csak csekély számú sereget birtak Mohácsnál összpontosítani. A török sereg szervezetére áttérve, szerző azt mondja, hogy annak »szervezete igen jól felelt meg a középkorból az új korra való átmenetnél keletkezett különös viszonyoknak. Voltak részei, melyek kizárólag állandóan szolgáló katonák által képeztettek.« Ezeknek száma 35 ezernyi volt. »Ezek mellett azonban a középkorból fenmaradt hűbéres rendszer is gondosan fentartatott.«