Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. SZÁDECZKY LAJOS: Deák Ferencz emlékezete. Kiadta Ráth Mór 78

Y I TÖRTÉNETI IRODALOM. tiik a levelezés ; de útaik és véleményeik mind inkább eltérnek, a mint mindig mélyebben sodortatik az ország a forradalom örvényébe. Deák mindig inkább pessimisticusan itéli meg az ország állapotát, mint vérmesen reménykedve. A forradalom sikerében egy perczig sem bízik. 1848. márcz. 28-án nem haboz kimondani sógorának Tarányi Józsefnek írt levelében, hogy »hazánk talán nagyobb veszedelemben soha nem volt. Oroszok nyomnak-e el bennünket, vagy ismét az ausztriai hatalom, vagy talán a legborzasztóbb anarchia: ezt csak isten tudja! minden pillanatunk bizonytalan.« — Midőn akarata ellenére mégis miniszterré lesz, nem titkolja, hogy »a körülmények önhibája nélkül sodorták a helyzetbe csak azért, hogy, lia lehet, szolgáljon a honnak« (1848. jun. 15.). Ki is lép a ministeriumból, mihelyt csak lehet és visszavonul a közpályáról, a mint látja, hogy az áradatot feltartóztatnia nem lehet. 1848. szept. 22-én elkeseredve vázolja sógorának a kétségbeejtő helyzetet: »Ez az, mit hónapok óta jövendöltem, de pessimistának tartottak s azt mondották : fölötte feketén látok. Szavaim itt is elhangzottak némelyek örömmámorában, mások, különösen egy, forradalmi számítgatásai közben nem akart hallgatni reám s most együtt isszuk meg a levét e menthetetlen bajnak.« íme Deák mélyre ható Ítélete és előrelátása ! A látszólagos együttműködés mellett is mennyire eltérnek itt már útai a Kossuthétól. Az ellentét, mely Kossuth 1867-iki nyilc levelében kifejezést nyer (s a melyre írt válasza utolsó a Kossuthtal váltott levelek közt) alapjában megvolt már 1848-ban is. Az absolutismus korában Deák nemes és határozott magatartása kiviláglik a Schmerlinghez (1850-ben), Szögyényihez (1851—54-ben), Scitovszky prímáshoz (1860.) írt leveleiből, kereken visszaútasítván minden törvénytelen actusba bevonatásának kísérletét. Nevezetes 1861. jan. 9-én a királylyal való első találkozása után sógorához írt levele, melyben jelzi a hajnal derengését, de óva int a vérmes reményektől. A 60-as évekből gyérebbek politikai levelei. Itt inkább az ember, a jószívű és nagylelkű s igazságos ember domborodik ki előttünk leveleiből. — Az 50-es években gyűjtést indít meg országszerte Vörösmarty árváinak, kiknek ő volt gyámjuk s 103,000 forintot hoz össze. Szobrot emeltet Balaton-Füreden Kisfaludynak, a Kazinczy-alap létrehozásában és hovafordításában buzgolkodik, majd Vörösmarty munkáinak kiadásában fáradoz. Érdekes ez ügyben Báth Mórhoz és Gyulai Pálhoz intézett levelei, az utóbbit sürgeti Vörösmarty életrajzának megírásában.