Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A linczi béke története. (Zsilinszky Mihály a linczi békekötés és az 1647-iki vallásügyi törvényczikkek története ism.) 805

806 ACSÁDY IGNÁCZ. kiválóan alkalmasnak. Műve határozott protestáns szellemű ugyan, de ez alapon lehetőleg elfogulatlan s távol áll attól a szenvedélyességtől, mely, fájdalom, újabban ismét divatba jött oly kérdések taglalásánál, a melyekbe egyházi vagy vallásos érdekek belejátszanak. Az ellenfél megítélésében is megtartja azt a mértéket, melyet a művelt, hazafias történetírónak sohasem szabad szem elől tévesztenie. Mások más alapból indúlva ki, sokban bizonyára eltérő eredményre juthatnak, de egészben nem fogják Zsilinszkytől azt az érdemet elvitathatni, hogy ő is komolyan és lelkiismeretesen igyekezett a történelmi igazság felderítéséhez járúlni. Hogy czélt érjen, szorgalmasan búvárkodott az egykorú okiratokban, melyekkel különböző levéltáraink bővelkednek. Különösen a pozsonyi, 1646/7-iki országgyűlés vallásügyi tárgyalásai, melyek a linczi béke ide vonatkozó megállapodásait törvény alakjába foglalták, vannak Zsilinszky művében terjedelmesen, és jó részt kiadatlan anyag felhasználásával feltűntetve. Művének többi részeiben leginkább ama nagy gyűjteményre támaszkodik, melyet a M. Tud. Akadémia már 1885-ben »A linczi béke okirattára« czímmel közzétett s mely a tárgyra vonatkozó s addig ismert anyagot azóta, a mint hallom, az országos levéltárban még igen sok s hir szerint értékes ide vonatkozó okmányt találtak — meglepő teljességben és bőségben nyújtja. Leginkább ez anyag alapján Zsilinszky már előbb írt két rövidebb, a linczi békealkudozások két mozzanatára vonatkozó tanulmányt, míg mostani nagy műve a fennebb említett okmánygyűjteményből meríti lényeges tartalmát és adatait. A háború, mely a linczi béke megkötésével végződött, tudvalevőleg 1644 tavaszán indúlt meg. Mint a liarmincz éves háború elején, úgy utolsó éveiben is nagyon fontos szerepet játszottak Erdély és fejedelmei. Akkor Bethlen Gábor vetette latba egyéniségének súlyát s mint katona és diplomata, közvetlen és nyomatékos befolyást gyakorolt az események alakulására. Nagy politikai eszmények lebegtek előtte ; a magyarság állami és nemzeti egységének visszaállítása volt a végczél, mely felé a körülmények változtatásához képest más úton, más eszközökkel igyekezett eljutni. Rákóczy Györgyöt, midőn a nagy európai küzdelem utolsó jeleneteiben aktiv szerepre vállalkozott, nem hevítették ily magas röptű politikai eszmények. Alkalmasnak találta a körülményeket a magyar ügyekbe való tettleges beavatkozásra ; remélt vállalatából hasznot Erdélyre s a jogai megsértése miatt folyton és méltán panaszkodó magyar protestantizmusra is, de számításaiban a döntő mégis inkább a »privatum«, a saját családi hatalmának gyarapítása volt, mely politikájának más színezetet adott, mint a Bethlen Gáborénak.