Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - V. közl. 775

THELEKESSY MIHÁLY. 803 karja, a főbbek közül Moncseket pallosra, Koza Mátyást kerékbe­törésre ítélték. Thelekessy elítéltetése és halála általános részvétet idé­zett elő az országban. Sokan a kamarát s ennek képviseletében Szuhayt vádolták, hogy nyakára ült már a magyarnak, vasigája alatt görnyed a nemzet. Ezek közé tartozott Illésházy, ki elkese­redésében - mert felette is megnehezedett már az idők járása -egyenesen Szuhayt tette felelőssé Thelekessy haláláért.2) De még a túlon-túl loyalis Istvánffy Miklós, a nádori helyettes, a hírneves történetíró sem hallgathatja el, hogy némelyek szánakoztak az éretlen nemes ifjú sorsán, s úgy gondolkoztak, hogy tekintettel nagyatyja érdemeire, kegyelmezni kellett volna életének, mert nem A kamara már régóta sürgette a ledniczei rabok megbüntetését, különösen Styasny vajdán akart volna példát mutatni. Thurzó azonban kifogásolta, hogy ennek veszedelmét látván a többiek, kik most az erdő­kön lappanganak, majd odébb állanak, míg így a tél beálltával könuyen össze lehet őket fogdosni (Orsz. Ltár. N. R. A. fasc. 244. nr. 41.) Mi történt az oláh vajdával ? nem tudjuk, mert neve nincs az elítéltek között. Alkalmasint megugrott, pedig a legveszedelmesebb gonosztévők egyike volt. Thurzó végre ápril 26-án Puchóra gyűjtötte össze a bírákat, hogy Thelekessy társai felett törvényt lássanak. A ledniczei provisor Czudar Pál, már alig bírt velők, szorgalmaztatták óránként, hogy kezességre bocsássa őket szabadon, mert igen rettegtek Thelekessy sorsától. Különösen Moncsek békételenkedett, seliogysem akarta beadni derekát. A törvényszék előtt is a legfurfangosabb kifogásokkal élt, hivatkozott nemességére, kifogásolván a bíróság illetékességét s mindenképen bizonyítgatván ártatlanságát. Végre tanúkat hoztak ellene, a kik bizonyították, hogy Thelekessyt ő csábította minden rosszra, s értelmi szerzője a gonosz tetteknek egyedül ő volt. Halálos ítéletét is ezzel indokolták. Rajta kívül Koza, Polsich György, Kovachovich Miklós ítéltettek még halálra. Koza kínpadra vonatván, Isten szent nevére kérte a bíróságot, hogy a borbélyt ne hagyják büntetlenül, mert ez legesleggonosszabb volt valamennyiek között. De Isten tudja hol járt ez már ekkor s ugyan sok jel oda mutat, hogy megszabadúlása nem egészen a véletlen dolga. A többiek — körülbelől 25 ember — tisztító esküre köteleztettek. Az ítéletlevél. Orsz. Ltár. N. R. A. fasc. 296. nr. 16. 2) 1604. február 2-án írja száműzetéséből feleségének: »Itt váram vagyon, szép udvarházam is vagyon, ha éretted nem volna, meg sem gon­dolnám, hogy most Magyarországba menjek ez vasiga alá, az Szuhay királysága alá, hanem arra volna gondom hogy megfizetnék neki. Abba ne bízzál, hogy sem könyörgésnek, sem isteni félelemnek, sem igasságnak ezeknél valami helye legyen. Jusson eszedbe ez az Szuhay mint esküdt meg papságára Telekessinek és mint árúlta el, ne higyj azért neki.« Törté­nelmi Tár 1883. 325. I.

Next

/
Thumbnails
Contents