Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - V. közl. 775

THELEKESSY MIHÁLY. 795 Mialatt Thelekessy pozsonyi fogságában sínylődött, Mátyás főherczeg pedig szorgalmatosan kerestető a Ledniczére vonatkozó privilégiumokat, a mik nélkül a Dobó Ferenczczel való alkudozást folytatni alig lehetett, addig Czudar Pál a ledniczei provisor Thurzó segítsége mellett tűzzel-vassal üldözé Moncsek bandáját, és rövid idő alatt egész sereg embert fogdostatott össze, közöttük magát Moncseket is, kinek most már minden practikája kárba veszett s utóvégre sem kerülhette ki százszor megérdemlett büntetését. Rajta kívül régi ösmerőseink közül Koza Mátyás, Szlatnik az ötvös, az oláh vajdák s Brunzvik a mészáros kerültek még kézre ez alkalommal, az istentelen borbély azonban megszökött, miután már előbb egy hazugsággal és rágalmazásokkal teljes vallomást tett Thelekessy ellen, a mit a magyar kamara elnöke közölt is vele fogságában. Mert Thurzó megtette a maga kötelességét, most már Szuhayn volt a sor, kinek jó vagy rosz akaratán igen sok, úgyszólván minden függött. Thelekessy azonban még mindig Thurzót tartotta ügye gonosz szellemének (bár azt mondja, hogy Isten után egyedül benne van bizodalma) s egyedül tőlle várta szabadulását. Levelet írt hozzá, emlékeztetvén Ígéretére, kéri hogy fogadása szerént törekedjék mellette és mentse meg fejét, vagy legalább vegye ki kezességre. »Hogy az Isten úgy éltesse nsgodat a mint fogatta, hogy megszabadít. . . Könyörülj rajtam uram. . . sok jót ád Isten... ha penig meghalok, kevéshasznod benne.« ') Thurzónak azonban eszeágában sem volt visszaemlékezni fogadására, s talán még ingerültebb lett Thelekessyre, hogy ilyen levelekkel compromittálja őt, gyanússá tévén mocsoktalan hűségét. Bár, ha kérdés támadt volna, könnyű lesz erre megfelelnie : vagy egyszerűen megtagad mindent, vagy bevallja, hogy épen ő felsége érdekében tett hasonló Ígéretet, hogy annál simábban folyon a dolog, a mi természetesen csak cselfogás volt tőlle, az és semmi más. De épen ezt hibáztatjuk mi eljárásában, ez rendíti meg pusztán jellemébe vetett hitünket. Thurzó azonban végkép leszámolt már keresztfiával s haladt a maga útján. Csak Thelekessy nem akarta belátni, hogy rá nézve elveszett már minden. Újból folyamodott, hogy »a vildgtúl elutáltatott, elhagyott s elfelejtetett szegény megnyomorodott rabhoz« ne keményítse annyira szívét. Tekintse meg a magyar nemzetet, s ne engedje, hogy világ csudájára örökös szégyenök legyen. Nem ő követte ei azt a vétket, melylyel vádolják, hanem Koza Mátyás, s ő csak scripsi. De modo et conditioiiibus nondum mihi quicquam constat. Sed liaec omnia in secretis. Laudo promtitudinem S. et M. D. V. earum magnanimorum et generosorum propria est.« Az árvái vár Itárában 1601. nr. 10. Az árvái vár levéltárában 1601. nr. 707. 52*