Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - V. közl. 775

THELEKESSY MIHÁLY. 787 felett, de az emberek, mint mondani szokás szöszön-boron akartak hozzájutni a szép urasághoz, számba vehető ajánlatot még úgyszóllván senki sem tett, pedig nagy szükség volt a pénzre a zsoldos hadak fizetetlensége miatt, s elvűi tűzték ki, hogy csak is annak inscribálják Ledniczét, a ki tüstént fizet. Végre a sok kérelmező, üres kézzel visszautasított haszonleső után Ruszkai Dobó Ferencz lépett föl, a kinek köztudomás szerint volt pénze bőségesen, kapva-kaptak is ajánlatán a két kamarán. Igen jellemzők Dobó folyamodásának bevezető sorai. Úgy értesült, hogy a felségsértés bűnébe esett, és az örökös hűtlenség nótájában elmarasztalt Thelekessy Mihály jószágai lefoglaltattak, és a kamara közönséges hasznára fordíttatnak. O ugyan reményli, és mindenekfelett óhajtja is, hogy ő felsége kegyelmes lesz hozzá S vissza ajándékozza neki életét és javait, nehogy annak a férfiúnak unokája, a ki a magyar királyokat és az országot annyi hűséggel, hasznosan, vitézül és dicséretesen szolgálta, örökös gyalázattal sújtassák mindazonáltal stb.1) Dobó Ferenczen kivűl sokan gondolkoztak így az országban, de nem mertek nyíltan kifejezést adni érzelmeiknek, mert a kamara jogtalan túlkapásai következtében mindenki jó hiréért, nevéért, életéért, vagyonáért rettegett s csak titkon zúgolódtak, bizalmas körben öntötték ki szivök keserűségét, az élő Istenben az »igaz bíró« felserkentében vetve minden reménységüket. Dobó ajánlatát Mátyás főherczeg decz. 14-én közölte a magyar kamarával s mialatt ezt Pozsonyban tárgyalták, Thurzó György sem pihent, de újabb rendeleteket eszközölvén ki a már említett urak és nemesekre, valamint Trencsény, Nyiira e's Pozsony vármegyék közönségére 2) felverette az erdők magányát, a titkos hegyi utakat, őrökkel rakatott meg minden ember-lakta hajlékot, megrémítette kemény szavával a Thelekessy iránt szánalmat érező föld népét, a király haragjával fenyegetett mindenkit, ha legkisebb jó akaratot is tanúsított a bujdosó iránt s mint a vadász nyugodtan várja biztos helyzetéből a lőtávolba érkező, mindenfelől szorongatott vadat, úgy ő is meg volt győződve arról, hogy már csak idő, talán hetek, napok kérdése, hogy fáradságát siker koronázza és Thelekessy egy vagy más módon kézre kerüljön. Ráérkezett a kemény tél s ezzel együtt az éhség és sanyarúság, nem volt hová lehajtani fejét, az emberek kitértek előle, bezárták a kapukat ha közeledni látták, éjjel nappal a szabad ég alatt tanyázott s áldotta Istenét, ha valamely könyörületesebb lélek megengedte, hogy rövid ideig tűzhelyénél melegedjék. Mindenki félt Thurzó boszújától s az útfélen J) Orsz. Ltár. Benign. Resol. 1600. decz. 14, 2) u. 0. decz, lí>.