Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - V. közl. 775

784 KOMÁROMY ANDRÁS. talanabb lett az erdő. Tehelekessyt a sok nélkülözés, nyughatatlanság, éjjel-nappal való bujdosás, gyakori éhség, szomjúság igen megviselte. Kimerült, elkeseredett, egyedül a reménység tartotta benne a lelket. Mert ebben az időben követe járt a kamarán, hogy valami halasztást eszközöljön ügyében, a míg a királytól kegyelemkérő levelére válasz érkezik, mely felől minden jóval hitegette magát. Pozsonyban ugylátszik hajlottak is kérésére, bár ez mint a később történtek igazolják, csak színleges jóakarat volt, mely csalárdságot rejtett magában. Megbízták tehát Szilessg Mátyást, hogy okkal-móddal közelébe férkőzvén, kémlelje ki állapotát, ösmerkedjék meg életmódjával, tudja meg jövendő terveit, kilátásait stb. A kamara elnök egyszersmind megüzente neki, hogy milyen úton-módon nyerhetne legkönnyebben kegyelmet, mi azonban csak annyit tudunk erről, hogy Thelekessy nem fogadta el a jó tanácsot, élt a gyanú perrel, hogy tőrbe akarják csalni. Az exharminczados hűségesen járt el tisztében. Ott ólálkodott napestig a kastély körűi, mondván a szolgáknak, hogy történetesen erre lévén útja, örömest lenneszemben az úrral. Sehogy sem akarták bebocsátani s váltig erősítgették, hogy Thelekessy nincs Rovnán, míg végre Thelekessy maga is figyelmessé lévén a dologra, megnyittatá előtte a kaput s emberséggel fogadá. Jancsika és Marczi a hű inas voltak vele, az előtte álló asztalon tiz puska feküdt, maga felfegyverkezve épen útra készült. Beszélgetésbe elegyedtek, melyről Szilessy bőségesen referál a kamarának. Thelekessy vendégének arra a mondására, hogy nemcsak magát, de hírneves nemzetségét is el fogja veszteni, láthatólag elérzékenyült s alig birta visszatartóztatni előtörő könyeit. »Ellenségeim úgymond — vesztemre törtek, fejem és jószágom oda van ; ha más emberek tanácsára nem hallgatok, bizony sohasem futok Lengyelországba, de helyt állok a, törvénynek akármi történik is.« Majd Thurzó Györgyöt vádolá, hogy nincs tőlle menekvése akár merre fordúljon, mindenéből kifosztotta, most életére tör. Jól tudja, hogy még az éjjel kerestetni fogja őt Rovnán (a tanú megjegyzi, hogy valóban úgy is történt), holott a kamarától utasítást kapott, hogy egyelőre békességben hagyja. Úgy értesült, hogy Thurzó követet küldött Krakóba s bizony nem örvendene rajta, ha az általa irogatott gunyversek kezébe kerülnének. Elmondá aztán, hogy egyenesen azért jött vissza hazájába, hogy az uralkodó iránt viseltető jobbágyi hűségét bebizonyítsa, pedig a lengyel király Magyarországon elvesztett javainál különb uraságot adományoz neki, ha ő felségének ellensége akart volna lenni. *) De ') »Bona veroistis si mi lia facileacquirere possem,si proditovsuaeMattis Caes. esse vellem. Rex enim Poloniae et jam mihi his praestantiora dedisset.«