Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - V. közl. 775

T II E L E K E S S Y MUTÁL Y. (1576-1601.) - ÖTÖDIK ÉS BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. Thelekessy maga minden nagy hibája mellett korántsem oly sötét jellem, mint igen sok előkelő származású kortársa, bár csak Dobó Ferenczet, a Balassák vagy Homonnayak némelyikét említsem is közűlök. Cselekedetei nem a lelkében gyökerező gonosz vágyak- és indulatokból folytak, ellenkezőleg, tekintve a korszellem általános romlottságát, mely a társadalom minden rétegét áthatotta, neveltetése, tanácstalan ifjúsága, helyzetének kísértései, környezetének ragályos példája vétkeit nemcsak kimagyarázzák, de egyúttal menthetővé is teszik úgy a psychologus, mint a törvény, az ítélő felfogás szempontjából. Ne feledjük azt se, hogy még alig töltötte be 24. esztendejét s lia tényleg nem is állott gyámság alatt, a törvénynek a kiskorúakra vonatkozó intézkedéseit teljes joggal vehette, sőt, amint láttuk, vette is igénybe. Az az elv pedig, mely az emberi értelemnek, a helyes elhatározó képességnek tökéletlenségét bizonyos időn belül a judicatura előtt irányadóvá tette, consequentiát követelt úgy a benne nyilvánúló felfogás, mint az általa elérni óhajtott czél tekintetében, s mindenek felett arra kötelezte a bírákat, hogy ítéletüknél kellően mérlegeljék a bűnös fiatalságában rejlő enyhítő körülményt, így van ez napjainkban, így kellett volna annak lenni 200 évvel ezelőtt is. Thelekessy Mihály esetében azonban nem vetettek ezzel számot ; a legszigorúbb büntetéssel sújtották, mint akármelyik megrögzött gonosztévőt, kinél reménység sincs már arra, hogy valamikor hasznos tagja lehessen még a társadalomnak. Mert a bűn lejtőjén is vannak fokozatok s gyakran történik megállapodás. Ez a szerencsétlen fiatal ember pedig még nem siilyedt annyira, hogy vissza ne térhessen az igaz ösvényre s hogy a