Századok – 1890
Értekezések - Dr. SZÁDECZKY LAJOS: A fogarasi nyilvános levéltárakról 732
736 KÜLÖNFÉLÉK. reá szállását. Egy ily kellemetlen beszállásolás emlékét őrzi Kemény János i'ogarasi kapitány 1630. jul. 25-iki levele a várostanácshoz, mely szerint : mindent elkövetett, hogy a had reájok ne szálljon ; de nem vihette keresztül az udvarnál ; azt válaszolták, hogy oda szálljon ugyan a sereg, de pénz nélkül senki se adjon nekik semmit. Annál szívósabban ragaszkodnak a régóta élvezett postálkodás-mentességhez. Rákóczy György fejedelem levele elmondja az okot is, a melylyel a fogarasiak érveltek, midőn e súlyos közteher alól magokat felmenteni kérték. 1635. aug. 14. Fogarasban kelt kiváltságlevele szerint: a fogarasiak jelentvén, hogy »b. e. Gábor fejedelem ő nekik megengedte, hogy mivel fogara.fi várunkhoz ökrükkel szolgálnának, lovok nem lévén, a postálkodástól lennének iinmunisok« : meghagyja és parancsolja, hogy mivel fogarasi várunkhoz continue kell szolgálniok, semminemű postáié-, szekér-adásra és egyéb postálkodásra őket a fogarasi kapitány ne kényszerítse. (Eredeti.) Hogy sem a zászlós-uradalmi előjog, sem e fejedelemi rendeletek nem óvták meg őket egészen a zaklatástól, látjuk Apafi Mihály 1664. február 24. Fogarason kelt kiváltságleveléből, melyben elmondja, hogy panaszolkoutak előtte a fogarasiak, hogy privilégiumaik ellenére gyakran gazdálkodásra és postálkodásra kényszeríttetnek; megparancsolja azért tiszteinek, hogy a fogarasi birót »ingyen való gazdálkodásra és még az kiknél czímerünk vagy salvus conductusunk vagyon is, (azok részére is) semminemű postálkodásra ne kényszerítse.« A város egyéb kiváltságairól is vannak némely levelek a fejedelmi korból, de kevés számmal és kevésbé közérdekűek. Ipartörténeti szempontból említést érdemel az a Gyulafejérvárról 1625. febr. 4. az iparosok számára kiadott rendelet, a mely megszabja, hogy miként adják árúikat. Ilyen különben több ki van adva már az Erdélyi Országgyűlési Emlékek között. Mindezek a privilégiumok fenmaradtak eredetiben ; de közönséges használatra, könnyebben olvasás és nagyobb biztonság okáért, leírták azokat másolati könyvbe is, még pedig két példányban. Egyiknek táblája belsején a vármegye czímere (kék vizén csónakázó turbános törököt megkoszorúzó magyar vitéz) és a városé (két hal) látható. Végűi mint köztörténeti vonatkozású levél, felemlítésre méltó Bánffi György gubernátor egy 1692-iki nyomtatott körrendelete, mely Erdélynek Magyarországhoz csatlakozásáról s más általános érdekű ügyekről szól. II. A vármegyei levéltár historicumokban nagyon szegény. Úgy hogy ha Mária Krisztina fennebb említett privilégiumának