Századok – 1890

GRÓF SZÉCSEN ANTAL: Elnöki megnyitó beszéde az 1890. jan. 26-án tartott közgyűlésen 97 - DR. WERTNER MÓR: László erdélyi vajda nemzetsége 726

NEMZETSÉGE. 731 püspök bírói széke előtt; hisz nem ismerjük azon évet, a melyben az örökségi per befejeztetett, — legalább szerző ezt nem említi. Feltéve tehát, hogy a két László nem azonossága nem volna bebizonyítható, nem ritkán előforduló eset, hogy az ország nagyjai ezen időben gyakran változtatták méltóságaikat rövid időközben s később ismételve vették fel a már egy ízben elcserélt állást. Azon körülmény, hogy a kérdésben lévő László vajda, Gyula fia, magát egyrészt azért, mert az ország nagyjai ezt ritkán szokták volt tenni, másrészt, hogy elkerülje atyja árulását szemlátomást manifestálni, sohasem nevezte »de genere Kean«, nem bizonyít semmit. A »de genere« jelzés rendszerint oly esetekben használtatott, a melyekben egynevű és szintén egynevű atyjától származott egyének különös megkülönböztetéséről volt szó és származásának elhallgatása alig lett volna alkalmas arra, hogy László apjának szégyenét kortársai előtt befedje vagy azokkal elfeledtesse. A Borsa nemzetségből való származása mellett határozottan még az alaki szempontokból is erős bizonyítékok szólanak. Azon körülmény, hogy mindkét fiát saját neve után Lászlónak nevezteté, határozottan ezen név iránt bizonyos pietásra enged következtetni, úgy, hogy több, mint valószínű, miszerint atyja is ezen nevet viselé. Ehhez járúl, hogy a legfőbb méltóságok viselői rendszerint a legrégibb és legelőkelőbb nemzetségek tagjai közül szemeitettek ki ; egészen eltekintve attól, hogy Gyula, mint árúló jószágaitól megfosztva, börtönben halt meg, köztudomású és ismeretes, hogy a Borsa nemzetség a legelőkelőbbek közé soroltatott; Lászlónak a vajdaságban egyik közel elődje, Roland, (1285.) szintén ezen nemzetségből való. Általában tehát áll, hogy a szerző állítása kétségkívül igen szellemdús genealógiai combinátiók eredménye, de nem rejt oly megdönthetlen criteriumokat, a melyek alapján az általa szellőztetett kérdést végérvényesen elintézettnek s megfejtettnek tekinthetnők. Meg vagyok győződve, hogy az igen érdemdús szerző, a ki különben önmaga is felhívta a kritika szigorú szavát, egyetért velem az elvben: »amicus Plato, amicus Aristoteles, sed rnagis arnica Veritas « és szívesen veendi fenti igénytelen nézetem nyilvánítását. DK. WERTNER MÓR.