Századok – 1890

GRÓF SZÉCSEN ANTAL: Elnöki megnyitó beszéde az 1890. jan. 26-án tartott közgyűlésen 97 - DR. WERTNER MÓR: László erdélyi vajda nemzetsége 726

730 TJÁSZJIÓ, KROKI,VI VAJHA keztetést vonni s hogy az végre sem bizonyít semmit, semmiesetre sem indokolt, a »progenitor« kifejezést a »nagyatyja« fogalmával apodictice azonosítani ; — a nagyatyja viszonya ugyanis sokkal közelebb eső rokonsági fok, semhogy azt, a mint ez rendesen történni szokott, az »avus« jelzéssel világosan és helyesen feltűntetni elmulasztani akarhatták volna ; a »progenitor« határozottan valamely a nagyatyát megelőzött őst jelez, s csak arra jogosít fel, hogy alatta általában valamely elődöt értsünk. A chronologia sem támogathatja nagyon szerzőnk állítását. Gyula bán, a ki egy 1230. decz. 23-án kelt pápai okirat tanúsága szerint *) már ez évben, nejével Ilonával együtt, Nekche egy részét a templomosoknak ajándékozza, IV. Bélának 1240-ben kelt okirata szerint börtönben meghalt. Tegyük fel, és pedig a szerző állításainak leginkább kedvezően, hogy Gyula tényleg 1240-ben halt meg és hogy leánya, ez esetben II. Sándor, Demeter és Miklós anyja, csak 1240-ben született, akkor azon meglepő eredményre jutunk, hogy ennek fia Demeter csak 1336. évi május 3-án, tehát anyjának születése után 96 évvel rendelkezik jószágaival ; a mi ugyan nem rejt magában physicai lehetetlenséget, de könynyen azzá alakúihat, ha megfontoljuk, hogy Gyula leánya sokkal 1240. előtt születhetett és egyik vagy másik fia még 1336. után életben lehetett. Mint IV. Béla 1240-ben mondja, Gyula összes jószágaitól megfosztatott. A szerző szerint Gyula unokája Sándor 1279. és 1302. közt igényeket támaszt ezen jószágok egy részére, midőn azt anyja örökrészének nevezi. Nem tudom, ha vájjon a Baranyamegyében fekvő Pelérd, Zalanta, Szilvás, Aranyos és Gara birtokok az árúló Gyula tulajdonát képezték-e ?, de föltéve, hogy tényleg az övéi voltak és hogy fia László ezeket királyi kegyelemből utólag visszanyerte, még mindig nagyon kétséges, vájjon II. Sándor ezeket, mint Gyula leányának fia, jogosan kérhette volna-e ? Szerző megemlíti továbbá, hogy a kérdésben lévő László vajda 1292. jul. 29-én található és hogy az ugyanaz évben megemlített s a Borsa nemzetségből származó László vajda egészen más személy volt, s hogy e szerint Gyula fia csak azon László lehetett, a ki Pál pécsi püspök (1279—1302.) alatt nekchei II. Sándorral az említett örökösödési perben állott. Erre megjegyezhető, hogy szerző azt, hogy ezen két, az 1292. évben megnevezett László nevű vajda nem azonos, semmivel sem bizonyítja, és hogy a Borsa nemzetségbeli László, kinek vaj dasága az 12 7 9-től 1292-ig terjedő időre esik, nagyon könnyen megjelenhetett Pál x) Wenzel, Árpádkori új okmánytár I. 2 7 7.