Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - IV. közl. 696

722 KOMÁROM Y ANDRÁS. Számított erre Mátyás főherczeg, a ki úgy látszik igen jól ösmerte Thurzót, s általában az embereket. Meg akarta tebát vigasztalni a jó urat, talált is ahhoz alkalmas módot. 1600. augusztus 16-án válaszolt levelére. Nem fukarkodott a hizelgően elismerő szavakban. Dicsérte eddigi hűségét, buzgóságát, lelkére kötvén, hogy továbbra is hasonló igyekezettel szolgáljon ő felségének és végezetre — háládatos akart lenni irányában — megbízta őt a Thelekessy ellen hozott Ítélet végrehajtásával. Űzze, kergettesse uton-utfélen a proscribált gonosztévőket, vegye igénybe a vármegyék és a szomszédok segítségét, confiscáltássa javaikat, szóval mindenekben a kamara kezére járjon.J) Ez az eredménye lett panaszának ; mintha csak szemébe mondotta volna a főherczeg : megsértett, gyűlölöd, bosszút akarsz állni, teljesedjék tehát akaratod ; ilyen emberre van nekem szükségem épen ! Elérkezett tehát az idő, a király iránt való »személyes odaadás« bebizonyítására. Nem is volt olyan nehéz a próba. »A mily óvatosságot javallott Thurzó a bűnös ellen követendő eljárás tekintetében, oly erélyesen ragadta meg ö maga a bűntett legombolyításához vezető szálakat.« így olvassuk Kubinyi munkájában s magunk részéről még hozzátehetjük, hogy sokkal ildomosabb ember volt, semhogy a kitüntető bizalom körültekintő eszélyességében legkevésbbé is akadályozhatta volna. Ellenkezőleg, nehogy készségét valaki a személyes boszura vezesse vissza, oly színben tüntette föl magát, mintha csak tartozó kötelességéből vállalná el ezt a kényes feladatot. Mentegetőzik a főherczeg előtt, hogy ő bizony örömest üldözné a rablókat és confiscáltatná javaiiíat, de hát ez a törvények értelmében inkább ő felsége kamarájára, aztán meg Trencsényvármegye főispánjára (Illésházy volt) tartozik. De már különben sem tehet addig senki semmit, a míg az itéletlevelet annak rendje és módja szerint ki nem adják, akkor is első sorban a kamara intézkedik a végrehajtás körűi. Mindazonáltal, ha kívánják, rajta nem fog múlni a dolog, s a mire csak képes, megteszi, de ismétli, hogy ez eljárás tulaj donképen nem az ő jogkörébe tartozik, s amennyiben már a főherczeg erre fölhatalmazta, szép módjával értésére adja ilyenformán, hogy a megbízatást jelen formájában nem tartja elegendőnek. Pedig már nem tanácsos sokáig huzni-halasztani az ügyet — veszi át ismét a szót, — mert ha Thelekessy kóborló társait összegyűjtve, megszállja Lednicze várát, bajos dolog lesz visszavenni tőle, de addig is temérdek kárt szenved a tiscus.2) 1) U. o. fasc. 16. nr. 2. 1600. aug. 16. 2) U. o. fasc. 1. nr. 29.