Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - IV. közl. 696

THELEKESSY MIHÁLY. (599 Az olasz azonban, mint mondani szokás, cseberből-vederbe esett, mert mindene a rablók zsákmánya lett. Oda vesztek a drága újdonatúj szőnyegek, oda a Mibály vajda által ajándékozott zöld kamuka, arany-ezüst edények, poharak, gyertyatartók, evőeszközök, gyémántos gyűrűk, díszkardok s ki tudja mennyi pénz, a becsületes sáfárkodás jutalma! Még szépen ketyegő »négy kijs iittö órája«-t sem kímélték az istentelenek szegény Carolus Magnus uramnak. Hogy mi volt s mi nem még a pecsételt ládákban, azt bizony Pellerdy maga sem tudja, és csak arról referál, a mit történetesen szemével látott. Saját kárát 372 ftra becsüli 10 dénár híján, nem számítva bele az uti költséget. Kiraboltatása után útirányt változtatva, Prága helyett Pozsony felé fordította szekere rúdját. Alkalmasint élt a gyanúperrel, hogy az óra s egyéb ritkaságok nélkül nem lesz tanácsos Rudolf elébe állítani, de meg Pozsonyban épen gyűlést tartottak a rendek, ott találhatta Mátyás főherczeget is, ide járúlt tehát panaszával. Nagy felháborodást okozott a dolog, de inkább a kamarán, mint az országgyűlésen, mert sok panasz volt már Thelekessy ellen, ime színültig telt a pohár ! Gondolhatjuk, hogy a teljhatalommal felruházott Mátyás főherczeg szigorú büntetést követelt a rendektől Thelekessyre : hadd lakoljon a felségsértő vakmerő cselekedetéért. De nem haladt a dolog olyan gyorsan, a mint talán a főherczeg óhajtotta volna. Előbb Pellerdyt kellett kihallgatni, majd a fiscus és a kamara elnöke meghányták vetették az ügyet mindenfelől s bár mondanunk sem szükséges, hogy ezek az első pillanattól fogva mohón ragadták meg a vádat - iires volt a kincstár szörnyen — akadtak azonban Thelekessynek is jóakarói, barátjai úgy az országgyűlésen mint a kamarán, a kik tüstént értesítették a veszedelemről : mentse magát, a hogy tudja s a míg nem késő. A hír vételére tehát haladéktalanúl Pozsonyba utazott. Gyorsan fordúlt, márczius 11-én már vissza is jött onnan.2

) Ugylátszik, csak azt akarta megtudni, hogy miben áll a dolog voltaképen. Nem tagadhatta, hogy az ő emberei követték el a rablást, mert beszélte már azt akkor mindenki, sőt Pellerdy néhányat személyesen is ösmert közűlök. De tiltakozhatott a !) I. h. 2) Eakalupszky István levele Pozsony 1600. márt. 11. Panaszkodik, hogy Thelekessy megjárta Pozsonyt, annélkül hogy tudósította volna öt, vissza is jött híre nélkül. Kéri 6 5 frt salláriomát, mert nincs semmi pénze. Hazafelé igyekezett, azonban Thelekessy marasztalására az országgyűlés végéig ott maradt. (Orsz. Ltár, Vegyes Levelek 1600)