Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - III. közl. 617

628 KOMÁROM Y ANDRÁS. Ez ugyan elég homályos tudósítás, de azt hisszük, eligazodhatunk rajta, ha közelebbről vizsgáljuk a dolgot. Az idő meghatározása nem okoz fejtörést. Szükségképen 1598-ban történt a vállalat, sem előbb sem utóbb, a mint az események rendjéből, a körülmények egybetalálkozásából nyilván kitetszik. Lássuk tehát : minő fegyveres szolgálatra czélozhat Thelekessy ? Az 1597-iki pozsonyi országgyűlésen szokás szerint fölmerült a határok kérdése is. Ez alkalommal különösen a lengyelekre panaszkodtak a rendek, hogy a magyar határokban minduntalan elfoglalgatnak, igen sok kárt okozván kiváltképen Szepes és Sáros vármegyék birtokosainak. Határrendező bizottságot választottak tehát, melynek egyik tagja — valószínűleg elnöke — Szerdahelyi Dersffy Miklós kir. tanácsos, Hont vármegye főispánja volt. A bizottság azonban ügy látszik semmi jót sem végzett, mert a villongások csak tovább folytak, sőt a régi sérelmekhez újabbak is járultak. A lengyelek vakmerősége nőttön nőtt, rabló beütéseket rendeztek minden ponton, egy Komorovski nevű főnemes Trencsén vármegye küldötteit 1598-ban hatalmasűl le is tartóztatta. Ez a Komorovski különösen Dersffy Miklóssal állott örökös hadi lábon s mint jó szomszédhoz illik, hosszú időn keresztül tűzzel-vassal pusztította annak jószágait, még 1607-ben sem állott helyre közöttük a békesség Rudolf kormányának kárhozotos tétlensége miatt.*) Magától értetődik, hogy Dersffy sem maradt adósa ; több mint valószínű tehát, hogy a Thelekessy által emlegetett fegyveres szolgálat a Dersffy Miklós határain esett sérelem visszatorlására vonatkozik. Lehetséges hogy épen Komorovski megbüntetését bizta reá a főúr, tudván, hogy mindig van egy csapat jól fegyverzett, harczra kész katonája, a következményekkel pedig nem igen törődik. Idáig csak megvolnánk, most azonban önkénytelenül az a kérdés támad : hogy kötelezhette magát Thelekessy ilyen hozzá nem illendő, sőt úgy szólván lealázó szolgálatra ? Mert megengedjük ugyan, hogy Dersffy Miklós erre a feladatra nálánál alkalmasabb embert nem igen találhatott volna ; azon sem kételkedünk, hogy katonái örömest vállalkoztak a kétségtelenül szép nyereséget igérő kalandra: még is csodálkozunk rajta, hogy Thelekessy büszke főnemes létére más ember zsoldjába szegődött, és nem hihetjük, hogy mialatt társai a harczmezőn, a hon védelmében vérüket ontották, ő néhány száz forintért eladta volna kardját, mint akármelyik haramia kapitány, kinek se istene se Orsz. gyűl. Emi. i. h. VIII. k. Ors». Itáv. Act. Thun Fasc. I. nr. 26.