Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - III. közl. 617

626 KOMÁROM Y ANDRÁS. dologkeríílő ember ásót kapát oda hagyva, hozzá sereglett, mert köztudomású dolog volt a környéken, hogy Ledniczén a mellett, hogy konventiót adnak, néha napján szép nyereség is kínálkozik. Annyi ember tartása pedig még az övénél különb uraság jövedelmét is könnyen felemésztette volna, nem hisszük azonban, hogy Thelekessy valaha aggódott, vagy csak komolyan is gondolkozott volna helyzete felett. És mikor bekövetkezett az az idő, hogy nem tudott többé megfizetni szolgáinak, kettő között lehetett választása : vagy elverni magától a léhütőket és az eke szarvához kényszeríteni, vagy megtartani továbbá is maga mellett őket, szemet hunyva rendes mesterségük : a rablás előtt. — Elég meggondolatlan és könnyelmű volt arra, hogy az utolsót válassza s ezzel határozott sorsa felett. Épen csak ennyi kellett Moncseknek, hogy megnyissa a kapukat és Lednicze várát a társadalom söpredékének Eldorádójává tegye. — A többi azután magától következett. Úgy látszik, lassanként maga is arra a meggyőződésre jutott, hogy a szolgái által folytatott életmód még legjobban kifizeti magát. Kevés fáradsággal, sok haszonnal jár. Már pedig, ha egyszer ilyesmi fordúlt meg elméjében és bevallotta azt maga előtt : csak egy lépés választotta el őt az elhatározástól, a mit kedvező alkalom adtán — s ebben nem volt hiány — cselekvés követett. Persze, hogy kezdetben kissé nehezen ment a dolog, úgy szokott az történni rendesen. Eleinte úgy viselte magát, mintha semmiről semmit sem tudna. Mikor liusra, sóra volt szüksége a cselédségnek, vagy a drabantoknak ruhára való posztó kellett, Moncsek előteremtett mindent rövid időn és Thelekessy nem kérdezé : honnan szerezte, a jószág-felügyelő dolga az ilyesmi. Bizonyára félt a felelettől és ugyan miért? Talán önmagát akarta volna ámítani, vagy szolgája előtt kivánt jobb szinben feltűnni, avagy végezetre a felelősség ellen tiltakozott volna ezáltal ? Még az utolsó föltevés legkevésbé vall Thelekessyre, a két első befolyásolhatta őt rövid időre, mert az ellentétes indűlatok harcza sohasem szűnik meg, míg a szív dobog. Moncsek, a hű szolga pedig, mint mondani szokás, addig ütötte a vasat, a mig meleg volt ; ki leste a legkedvezőbb pillanatot és rendesen olyankor következett be minden szükség, mikor az úrnak legkevesebb pénze volt s hogy, hogy nem egyszer csak azon vette észre magát Thelekessy, hogy lovon termett, és maga vezette fegyvereseit rabló kalandokra. — Egy-két ökör elhajtása még nem a világ így gondolkozott — a jó szomszédok sem cselekesznek másképen, ha szerét ejthetik, a kalmárok is gyakran meghúzzák a szegény embert, nyereségükből jusson tehát másnak is. De csak