Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - III. közl. 617

620 KOMÁROMY ANDRÁS. A harininczados végig hallgatván beszédét, 1598. január 19-én jelentést tett a kamarának, azzal gyanúsítván Thelekessyt, hogy a rablóktól vissza vett zsákmányt meg akarja tartani magának, s ezért kardoskodik olyan erősen jogai mellett. Ebben lehetett is valami igaz. Mi történt tovább, nem tudjuk. Ha Pozsonyban fontosságot tulajdonítottak a dolognak, akkor bizonyos, hogy a kamara feltett szándékától el nem állott, noha az ország törvényei is határozottan Thelekessy mellett szóllottak ; ha nem úgy épségben maradt az ő földesúri joga, melynek korlátai között elbánhatott a gonosztévőkkel legjobb belátása szerint. — Okunk van hinni, hogy ebben az esetben az útonállók kegyelmes bírájokra találtak volna Thelekessyben, valószínűbbnek tartjuk azonban, hogy ő vesztette el az ügyet, vagy legalább is nem volt megelégedve annak befejezésével, mert ettől az időtől fogva nagy gyűlölködésben élt Sajfarich János pukhói harminczadossal, s haragjában nem egyszer szidalmazta hestye kurafiaknak a kamarásokat is. Ez a SaíTarich különben kötekedő, a boritalt módfelett kedvelő ember, sőt ha Thelekessy egy jóakarójának hitelt adhatunk, - más tisztességében »praktikáid« hamis prókátor volt.l

) A harminczad jövedelmére azonban szorgalmatosan vigyázott, s bár nem rég került Pukhóra, igen jól tudta, mit tartson a ledniczei csatlósok felől, egyszer-másszor össze is tűzött velők, bizonyára nem igaz ok nélkül. Ezek persze folytonosan ingerelték ellene Thelekessyt, s már csak azért is gyűlölték őt, mert collegája az ellenőr, titkon egyetértett velük, nem csak elnézte, de jó szerével elő is segítette rablásaikat. Mikor azonban saját bőre forgott koczkán, volt esze elárulni, cserben hagyni őket. A tavasz kezdetén már úgy látszik nagyon elmérgesedett a viszony Thelekessy és Saffarich között s mint az utóbbi panaszolja, Thelekessy egy alkalommal lakására tört, rettenetesen szitkozódott, hogy most védelmezze hát meg a kamara, ha tudja, puskát fogott reá, és kevésbe múlt, hogy keresztül nem lőtte.2) Történt nemsokára 1598. ápril :3-án, hogy Thelekessy harmad magával Pukhón időzött, s mikor lóháton rovnai kastélyába tért volna vissza, a harminczados szolgái, »tolvaj mód on« lesből utánna lövöldöztek s csak az esti szürkületnek köszönhető, hogy nagyobb szerencsétlenség nem történt. A földesurat saját birtokán, szabad útjában orvúl megtámadni, csakugyan hallatlan vakmerőség volt, annál jobban meglep tehát bennünket Thelekessy eljárása, ki a helyett, hogy tűzzel-vassal elégtételt szerzett !) L. alább 2) Saffarich panaszát 1. alább.