Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - III. közl. 617

THELEKESSY MIHÁLY. (1576—1601.) HARMADIK KÖZLEMÉNY. Thelekessy az ősz vége felé érkezett haza. Távolléte alatt gonoszul folytak a dolgok Ledniczén. Már nem csak titkon, összedugott fővel beszéltek az emberek, nagy fennszóval is vádolták Moncseket, kinek rabló bandája felzavarta a környék nyugalmát s teljesen aláásta a személy és vagyon biztosságot. A haramiák egy része állandóan a várban tanyázott, hogy szükség esetén keze ügyében legyen Moncseknek, más része az erdőkben vonta meg magát ; ki lovon, ki gyalog, de mindnyája talpig fegyverben szerte kóborolt, és éjszakának idején, fényes nappal sem volt tanácsos útjokba kerülni. A föld népe, a ki igavonó barmot, lábas jószágot, lovat, ökröt, bár csak néhány kecske-fiút is tartott, sohasem alhatott nyugodtan miattok, elkötötték a jászol mellől, elhajtották a legelőről s bár a nyomok mindég Thelekessy birtokára vezettek, semmit sem lehetett rájok bizonyítani, sőt az járt jobban, a ki hallgatni tudott kárvallása felől. A rovnai mészáros Brunczvik mester rövid időn megszedte magát, mert az orgazdaság igen jövedelmező mesterség. A harminczadosok egyre-másra panaszkodtak a pozsonyi kamarán, hogy ő felsége jövedelme szemlátomást csökken, mert a kereskedők vagyonukat, életüket féltve nem mernek Thelekessy birtokán keresztül útazni, s árúikat inkább kéz alatt értékesítik. A puchói jámbor posztósok keservesen jajveszékeltek, hogy a sokadalmakrói távol maradnak az emberek, de még oda haza tulajdon lakóházukban is megsarczolják őket a ledniczei haramiák ; hiába adják meg a vámot a deszkával kereskedő tutajosok, néha mindenük rablók zsákmányává lesz, az egy életen kivűl. A bellusi partok álmos felügyelői meg nem tudják maguknak magyarázni, hogy a lerakott só, a vas reggelre mindig kevesebb Századok. 1890. VIII. Füzet. 40