Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: Die Rumänen Hunfalvy Páltól ism. 590

598 TÖRTÉNETI IRODALOM. Hunfalvy fölemlítvén a, magyarországi és erdélyi rumän országgyűlési választóknak 1881. május 12. Szebenben hozott ama határozatát, hogy a mint ez egy 2'/a millióból álló őslakos néphez illik, a rumän választók küzdjenek Erdély autonómiájáért, azaz ez országnak Magyarországtól — jegyzi meg Hunfalvy -elszakításáért, a mi pedig 1848-ban törvényben mondatott ki s 1867-ben ismét törvény által szentesíttetvén, életbe is léptettetett — megjegyzi, hogy a mostani román metropolita, Román Miron nem egyezett bele ebbe, mint a mi e tényleges jogállapotnak tagadása s csak arra alkalmas, hogy a román értelmiség loyalitását és hazaszeretetét, mindenekfelett pedig a közügyekre való befolyását conpr omit tálja, a miért az egyházi congressus őt vád alá akarta helyezni, a mit csak Mocsonyinak, egy magyarországi gazdag földbirtokosnak tekintélye gátolt meg. Slavici azt írja fennebb említett művében, hogy ez a Saguna politikája volt, Hunfalvy megjegyzi rá, hogy e rumän politika akár övé, akár nem, épen oly jogosulatlan, mint a minő ingatag az alap, a mire — Hunfalvy nézete szerint — az támaszkodik, t. i. a rumäneknek Erdélyben őslakos-volta (Autochtonia). Egyébiránt az erdélyi rumän metropolitaságnak a III. századtól kezdve a XVI. századig hitelt csak oly fő adhat, mely minden ismert történeti tényt tagad s a melynek phantasiája a történelmi hézagokat saját képzeleti szüleményeivel tölti ki. S lám mind Suluc érsek, mind Saguna püspök az ő erdélyi rumän metropolitaság iránti történeti jogaikat így csinált történetre alapították. A könyv 344—350. lapjain röviden összevonja Hunfalvy előadása magvát ; én nem ismétlem, mert ismertetésem az ő művének ép ily rövidített kivonata, s olvasóim közleményemből az egész nagybecsű mű velejét tetemes megkönnyebbítéssel áttekinthetik s elsajátíthatják. A 351. lapon közli szerző Cipariu balázsfalvi kanonoknak a bukaresti rumän tadom. Akadémiában 1864. aug. 6/18. tartott beszédéből, egy — a korábban közlötteknél sokkal régibb — rumän írás fölfedezését,ami Trajan Dakiájában Kr. u. 160 évvel oct. 4. találtatott, tehát a római foglalás után 55 évvel s a mi azt bizonyítja, hogy ez országban római népnyelv is volt használatban. Ez egy viaszos-tábla — mondja a felolvasó — melynek felirata görög betűvel írva ez : Alexandrei Antipatri secondo auctor segnoi, t. i. secundus auctor signavi. Minden kétségen kívül való tehát, hogy Dokidban az irodalmi nyelven kívül még egy népies az 1381. görög püspökök névjegyzékét kellett volna idézni, a melyben Ardelion (a mint a byzánti írók akkor Erdélyt nevezték) metropolitájának neve nem fordul elő. Histor. Byzant. XI. köt. 351 1. Veleneze, 1729.